Zsoltárok könyve
88. zsoltár
1. vers
///Ének. Kórah fiainak zsoltára.
A karmesternek: „A betegség” dallamára énekelendő. Az ezráhi Hémán tanítása.///
2. vers
Uram, szabadító Istenem!
Éjjel-nappal hozzád kiáltok.
3. vers
Jusson eléd imádságom,
fordítsd füledet esedezéseimhez!
4. vers
Mert betelt a lelkem nyomorúsággal,
és életem a sírig jutott.
5. vers
Hasonló lettem a sírba szállókhoz,
olyan vagyok, mint az erejét vesztett férfi.
6. vers
A holtak közt van a helyem,
mint a megölteknek, akik a sírban fekszenek,
akikről többé nem emlékezel meg,
és akiket kiengedtél a kezedből.
7. vers
Mély sírba vetettél engem,
mélységes sötétségbe.
8. vers
Haragod rám nehezedett,
és minden hullámod átcsapott fölöttem. Szela
9. vers
Elszakítottad tőlem ismerőseimet,
utálatossá tettél előttük, beszorítottál,
és nem jöhetek ki.
10. vers
Szemem elgyengült a nyomorúság miatt,
hozzád kiáltottam, Uram, mindennap,
és kitártam feléd kezemet.
11. vers
Vajon teszel-e csodát a holtakkal?
Fölkelnek-e az árnyak,
hogy magasztaljanak téged? Szela
12. vers
Beszélnek-e a sírban kegyelmedről,
hűségedről a pusztulás helyén?
13. vers
Meglátják-e csodáidat a sötétségben
és igazságodat a feledés földjén?
14. vers
De én hozzád esdeklek, Uram,
és jó reggel eléd jut imádságom.
15. vers
Miért vetsz hát el, Uram, engem,
és miért rejted el arcodat előlem?
16. vers
Nyomorult és halálos beteg vagyok
ifjúságomtól fogva,
rettentésedet hordozom, és roskadozom.
17. vers
Izzó haragod járt át,
szorongatásaid elemésztettek engem.
18. vers
Egész nap körülvesznek,
mint az árvizek, teljesen körülfognak engem.
19. vers
Elszakítottad tőlem
szeretteimet és barátaimat;
már csak a sötétség a társam.
Könyvek
