Ézsaiás próféta könyve
1. fejezet
1. vers
Ézsaiásnak, Ámóc fiának látomása, amelyet Júda és Jeruzsálem felől látott, Uzzijjának, Jótámnak, Áháznak és Ezékiásnak, Júda királyainak napjaiban.
2. vers
Halljátok meg, egek, és vedd füledbe, föld,
mert az Úr szól:
Fiakat neveltem és méltóságra emeltem,
de elpártoltak tőlem.
3. vers
Az ökör ismeri gazdáját
és a szamár is urának jászlát,
de Izráel nem ismer,
az én népem nem ért engem!
4. vers
Ó, gonosz nemzet,
hamissággal megterhelt nép,
gonosz utódok, elvetemült fiak!
Elhagyták az Urat,
megvetették Izráel Szentjét,
és elfordultak tőle.
5. vers
Miért ostorozzalak tovább,
miért folytatjátok a lázadást?
Minden fej beteg, és minden szív erőtlen.
6. vers
Tetőtől talpig nincs e testben ép hely,
csupa seb és dagadás és nyílt kelevény,
amelyeket ki sem nyomtak,
be sem kötöztek,
olajjal sem lágyítottak.
7. vers
Országotok pusztaság,
városaitokat tűz perzselte,
földeteket szemetek láttára
idegenek emésztik föl,
és oly pusztaság az,
mint ahol idegenek dúltak.
8. vers
Olyan maradt Sion leánya,
mint kunyhó a szőlőben,
mint kalyiba az uborkaföldön
vagy mint egy ostromlott város.
9. vers
Ha a Seregek Ura nem hagyott volna nekünk
egy kis maradékot,
olyanná lettünk volna, mint Sodoma,
és Gomorához hasonlítanánk.
10. vers
Halljátok az Úr beszédét,
Sodoma fejedelmei,
és vedd füledbe Istenünk tanítását,
Gomora népe!
11. vers
Mire való nekem véresáldozataitok sokasága?
– ezt mondja az Úr.
Megelégeltem a kosok egészen elégő áldozatait
és a hizlalt marhák kövérjét.
A bikák, bárányok és bakok vérében
nem gyönyörködöm.
12. vers
Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek,
ki kívánja tőletek, hogy udvaraimat tapossátok?
13. vers
Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot,
az illatáldozat utálatos előttem.
Újhold, szombat és ünnepre hívás?
Bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek.
14. vers
Újholdjaitokat és ünnepeiteket gyűlöli a lelkem,
terhemre vannak, elfáradtam viselni.
15. vers
Ha kitárjátok kezeteket,
elrejtem szememet előletek.
Sőt ha megsokasítjátok is az imádságot,
akkor sem hallgatom meg:
kezetek vérrel van áztatva.
16. vers
Mossátok meg, tisztítsátok meg magatokat,
távoztassátok el szemem elől
gonosz cselekedeteiteket,
szűnjetek meg gonoszt cselekedni.
17. vers
Tanuljatok meg jót tenni,
törekedjetek az igazságra,
vezessétek jóra az erőszakoskodót,
szolgáltassatok igazságot az árvának,
és hozzatok ítéletet az özvegy ügyében!
18. vers
Gyertek hát, törvénykezzünk,
azt mondja az Úr!
Ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek,
ha vérvörösek, mint a karmazsin,
olyanok lesznek, mint a gyapjú.
19. vers
Ha engedelmesen hallgattok rám,
élhettek e föld javaival.
20. vers
De ha vonakodtok, sőt pártot üttök,
fegyver emészt meg, mert az Úr szája szólt!
21. vers
Milyen paráznává lett a hű város!
Tele volt jogossággal, igazság lakott benne,
most pedig gyilkosok!
22. vers
Ezüstöd salakká lett,
tiszta borod vízzel kevert.
23. vers
Fejedelmeid megátalkodottak,
tolvajok társai.
Mindegyikük szereti az ajándékot,
és a megvesztegetést hajhássza,
az árvának nem szolgáltatnak igazságot,
és az özvegy ügye nem kerül eléjük.
24. vers
Ezért azt mondja az Úr,
a Seregek Ura, Izráel erős Istene:
Jaj, mert kitöltöm haragomat ellenségeimre,
és bosszút állok ellenfeleimen!
25. vers
Ellened fordítom kezemet,
és kiolvasztom salakodat, mint a lúg,
eltávolítom minden söpredékedet.
26. vers
Olyan bírákat adok neked, mint régen,
és olyan tanácsosokat, mint kezdetben.
Akkor majd igaz városnak,
hű városnak neveznek téged.
27. vers
Sion jogosság által váltatik meg,
és azok, akik megtérnek benne, igazság által.
28. vers
De elvesznek a bűnösök
a gonoszokkal együtt,
és elpusztulnak, akik elhagyják az Urat.
29. vers
Mert szégyen ér benneteket a cserfák miatt,
amelyekben gyönyörködtetek,
és pirulni fogtok a kertek miatt,
amelyeket választottatok.
30. vers
Hasonlók lesztek a fonnyadó levelű cserfához
és a víz nélkül való kerthez.
31. vers
Az erős olyan lesz, mint a kóc,
és munkája, mint a szikra:
mindketten égni fognak,
és nem lesz, aki eloltsa őket.
Könyvek
