Ézsaiás próféta könyve
49. fejezet
1. vers
Hallgassatok rám, ti szigetek,
figyeljetek, távoli népek!
Már anyám méhétől elhívott az Úr,
anyám szíve alatt is megemlékezett nevemről.
2. vers
Hasonlóvá tette számat az éles kardhoz,
keze árnyékában rejtett el engem.
Hegyes nyíllá tett és tegzébe zárt engem.
3. vers
Azt mondta nekem: Szolgám vagy, Izráel,
akiben megdicsőülök.
4. vers
Én pedig azt mondtam: Hiába fáradoztam,
hasztalan fecséreltem el erőmet a semmire.
De az Úrnál van ítéletem,
és jutalmam Istenemnél.
5. vers
És most így szól az Úr,
aki engem anyám méhétől szolgájává teremtett,
hogy Jákóbot hozzá térítsem,
és Izráelt hozzá gyűjtsem,
hiszen becses vagyok az Úr szemében,
és Istenem az erősségem.
6. vers
Így szólt: Kevés az, hogy szolgám légy
Jákób nemzetségeinek a megépítésénél
és Izráel megmentettjeinek visszahozásánál.
A népeknek is világosságul adlak,
hogy szabadításom a föld végéig terjedjen!
7. vers
Így szól az Úr, Izráel megváltója, Szentje
a megvetett lelkűhöz,
akit utálatosnak tartanak a népek,
a zsarnokok szolgájához: />
Ha meglátnak a királyok, fölkelnek majd,
és fejedelmek borulnak le előtted
az Úrért, aki hű hozzád,
Izráel Szentjéért, aki kiválasztott téged.
8. vers
Így szól az Úr:
Alkalmas időben meghallgatlak,
és a szabadulás napján megsegítlek.
Megtartalak, és szövetségül adlak a népnek, />
hogy helyreállítsd az országot,
és szétoszd az elpusztult örökséget.
9. vers
Mondd azt a foglyoknak: „Jöjjetek ki!”,
és azoknak, akik sötétben vannak:
„Lépjetek elő!”
Az út mellett legelnek,
és a puszta halmokon is legelőjük lesz.
10. vers
Nem éheznek és nem szomjaznak.
Nem bántja őket a hőség és a nap.
Mert aki megkönyörült rajtuk, az vezeti őket,
és vízforrásokhoz tereli őket.
11. vers
Minden hegyemet úttá teszem,
és országútjaim magasan lesznek.
12. vers
Íme, ezek messziről jönnek:
íme, azok észak és nyugat felől,
amazok pedig Szín földjéről!
13. vers
Ujjongjatok, egek, örvendezz,
föld, ujjongva énekeljetek, hegyek!
Mert megvigasztalta népét az Úr,
és könyörül szegényein!
14. vers
De Sion így szólt:
Elhagyott engem az Úr,
és elfeledkezett rólam az Úr!
15. vers
Hát elfeledkezhet-e az anya gyermekéről,
hogy ne könyörüljön méhe fián?
És ha ő el is feledkezne,
én nem feledkezem el rólad!
16. vers
Íme, a tenyerembe véstelek téged,
szüntelen előttem vannak kőfalaid.
17. vers
Fiaid hozzád sietnek,
rombolóid és pusztítóid pedig
eltávoznak tőled.*
18. vers
Emeld föl szemedet, és nézz körül:
mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek.
Élek én – így szól az Úr –,
hogy ékszerként veszed föl mindnyájukat,
és magadra kötöd őket, mint egy
menyasszony.
19. vers
Mert kihalt pusztaságaid,
egész elpusztult földed
szűk lesz most a lakosságnak,
és messze eltávoznak pusztítóid.
20. vers
Gyermektelenséged fiai
még ezt mondják majd füled hallatára:
Szűk nekem ez a hely,
menj el, hadd lakhassam itt!
21. vers
Te majd így szólsz szívedben:
Ki szülte nekem ezeket?
Hiszen én gyermektelen és terméketlen voltam,
fogoly és számkivetett voltam,
és ki nevelte föl ezeket?
Íme, egyedül én maradtam meg,
honnan vannak ők?
22. vers
Így szól az én Uram, az Úr:
Íme, fölemelem kezemet a népek felé,
és fölállítom előttük zászlómat,
és ölükben hozzák haza fiaidat,
és leányaidat a vállukon hordozzák.
23. vers
Királyok lesznek gondviselőid,
fejedelemasszonyaik pedig a dajkáid.
Arccal a földre borulnak előtted,
és lábad porát nyalják.
Akkor majd megtudod,
hogy én vagyok az Úr,
és nem szégyenülnek meg,
akik bennem remélnek.
24. vers
Elvehetik-e a prédát a hőstől,
és megszabadulhatnak-e a zsarnok foglyai?
25. vers
Igen – így szól az Úr –,
a hőstől is elvehetik a foglyokat,
és megszabadulhat a kegyetlen zsákmánya.
Perlőiddel én szállok perbe,
és én mentem meg fiaidat.
26. vers
Nyomorgatóiddal megetetem saját húsukat,
és megrészegednek a vérüktől, mint a musttól.
Akkor megtudja minden test,
hogy én vagyok az Úr:
a te szabadítód és megváltód,
Jákób erős Istene!
Könyvek
