Ézsaiás próféta könyve

30. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Jaj a pártütő fiaknak – így szól az Úr,

akik nélkülem viszik véghez tervüket,

és szövetséget kötnek, de nem lelkem által,

hogy bűnt bűnre halmozzanak!


2. vers

Akik Egyiptomba mennek le,

de számat nem kérdezik meg,

a fáraó oltalmába menekülnek,

és Egyiptom árnyékába rejtőznek.


3. vers

De a fáraó oltalma szégyenetekre lesz,

és az Egyiptom árnyékában való rejtőzés

gyalázatot hoz rátok.


4. vers

Mert fejedelmei már Cóanban voltak,

és követei Hánészig jutottak.


5. vers

Mindnyájan megszégyenülnek

az olyan nép miatt, amelyik nem használ nekik.

Az ilyen nem segít és nem használ,

hanem szégyenükre és gyalázatukra lesz!


6. vers

Jövendölés Dél vadállatai ellen:

Az ínség és szükség földjén keresztül,

ahol nőstény és hím oroszlán,

viperák és szárnyas sárkányok élnek,

szamárcsikók hátán viszik gazdagságukat,

és tevék púpján viszik kincsüket a népnek,

amely nem használ nekik.


7. vers

Hitvány és üres Egyiptom segítsége,

ezért így hívom őt: Ráháb, a tehetetlen.


8. vers

Most menj, írd föl ezt előttük egy táblára,

jegyezd föl egy könyvbe,

hogy megmaradjon az utolsó napra,

örök bizonyságul.


9. vers

Mert pártütő nép ez, hazug fiak;

fiak, akik nem akarnak hallgatni

az Úr törvényére.


10. vers

Akik ezt mondják a látóknak:

„Ne lássatok”, és a prófétáknak:

„Ne prófétáljatok nekünk igazat,

beszéljetek kedvünk szerint valókat,

prófétáljatok csalárdságokat!


11. vers

Hagyjátok el ezt az utat,

térjetek le már erről az ösvényről,

ne zavarjatok bennünket Izráel Szentjével!”


12. vers

Ezért így szól Izráel Szentje:

Mivel megvetettétek ezt a beszédet,

a sanyargatásban és hamisságban bíztok,

és ezekre támaszkodtok:


13. vers

azért ez a bűn olyan lesz nektek,

mint hasadék a magas kőfalon,

amely már omlani készül,

és egyszer csak hirtelen összedől.


14. vers

Összetörik, mint a fazekasok edénye,

amelyet kíméletlenül összetörnek,

és nem lehet töredékei között

még olyan cserepet sem találni,

amellyel parazsat lehetne vinni a tűzhelyről

vagy vizet meríteni a tócsából.


15. vers

Mert így szól az én Istenem,

az Úr, Izráel Szentje:

A megtérés és megnyugvás

megmentene benneteket,

a csöndesség és bizalom

erősségetek lehetne.

De ti nem akarjátok,


16. vers

hanem azt mondjátok:

„Nem, hanem lóháton menekülünk”

– ezért majd menekülnötök kell.

„Gyors paripán elvágtatunk”

– ezért gyorsak lesznek üldözőitek.


17. vers

Ezer fut el egy ember riasztására,

öt ember fenyegetésére pedig úgy elfuttok mind,

hogy csak egy szál pózna marad a hegytetőn,

mint egy zászlórúd a halmon.


18. vers

De azért vár még az Úr,

hogy könyörüljön rajtatok,

és azért felséges ő,

hogy megkegyelmezzen nektek.

Mert bár ítélő Isten az Úr,

de boldogok mindazok, akik őt várják.


19. vers

Mert te nép, mely a Sionon, Jeruzsálemben laksz, nem fogsz sírni többé, bizonyosan könyörül ő rajtad; mihelyt meghallja kiáltásod hangját, felel neked.


20. vers

Bár az ínség kenyerét és a nyomorúság vizét adja nektek az Úr, nem kell többé elrejtőzködniük tanítóidnak, hanem szemed tanítóidra nézhet!


21. vers

És füled meghallja a mögötted kiáltó szót, amikor jobbra vagy balra letérnétek: Ez az út, ezen járjatok!


22. vers

Akkor megutáljátok majd ezüstözött bálványaitokat és aranyból öntött képeiteket, kiszórod őket, mint valami undokságot. Ki innen! – mondod nekik.


23. vers

Ő pedig esőt ad a magra, amellyel beveted a földet, és a kenyér, a föld termése bőséges és tápláló lesz, és nyájad széles mezőn legel azon a napon.


24. vers

Az ökrök és a szamarak, amelyek a földet szántják, sózott abrakkal élnek, amelyet lapáttal és villával szórnak eléjük.


25. vers

Minden magas hegyen és kiemelkedő halmon vízzel teli patakok lesznek a nagy öldöklés napján, amikor leomlanak a tornyok.


26. vers

A hold fénye olyan lesz, mint a nap fénye, és a nap fénye hétszer erősebb lesz, olyan, mint hét nap fénye azon a napon, amikor bekötözi az Úr népe sebeit, és a sérültek sebhelyét meggyógyítja.


27. vers

Íme, az Úr neve jön messziről,

haragja lángol, sűrűn gomolyog.

Ajka haraggal telve,

nyelve olyan, mint az emésztő tűz.


28. vers

Lehelete, mint a megáradt patak,

amely nyakig ér,

megrostálja a népeket a pusztulás rostájában,

és a tévelygés zabláját veti a népek szájába.


29. vers

És fölzendül éneketek,

úgy, mint a szent ünnep éjszakáján;

és örvendezik szívetek,

mint azé, aki sípszóra vonul az Úr hegyére,

Izráel kőszálához.


30. vers

Megzendül az Úr dicsőséges szava,

megmutatja izzó haragjában

és emésztő tűz lángjában lesújtó karját,

felhőszakadással, zivatarral és jégesővel.


31. vers

Mert megretten Asszíria az Úr hangjától,

vesszejével veri azt.


32. vers

A büntető vessző minden sújtását,

amelyet az Úr mér rá,

dobokkal és citerákkal fogjátok kísérni,

míg ő kezét hadakozásra emelve harcol ellene.


33. vers

Mert rég készen van a szörnyű tűzhely,

készen áll az már a királynak is,

kimélyítve és kiszélesítve,

és a máglyához tűz és fa is van bőven.

Az Úr lehelete gyújtja meg azt,

mint egy kénköves patakot.

Fejezetek:


Könyvek