Ézsaiás próféta könyve
60. fejezet
1. vers
Kelj föl, ragyogjál, mert eljött világosságod,
és az Úr dicsősége megjelent rajtad!
2. vers
Mert íme, sötétség borítja a földet,
és sűrű sötétség a népeket,
de fölötted fölragyog az Úr,
és dicsősége látható lesz rajtad.
3. vers
Népek jönnek világosságodhoz
és királyok a rád ragyogó fényességhez.
4. vers
Emeld föl szemedet, nézz körül:
mindnyájan egybegyűltek, hozzád jönnek,
fiaid messziről jönnek,
leányaidat ölben hozzák el.
5. vers
Amikor meglátod, ragyogsz majd az örömtől,
beleremeg és kitárul a szíved. />
Hozzád tér a tenger kincsözöne,
és feléd tart a népek gazdagsága.
6. vers
Elborít a tevék sokasága,
Midján és Éfa tevéi;
mind Sebából jönnek,
aranyat és tömjént hoznak,
és az Úr dicséretét hirdetik.
7. vers
Kédár minden nyája hozzád gyűlik,
Nebájót kosai neked szolgálnak.
Oltáromra kerülnek nekem kedves áldozatul,
így dicsőítem meg dicsőséges házamat.
8. vers
Kik ezek, akik repülnek, mint a felleg,
és mint a galambok a dúcaikhoz?
9. vers
Igen, engem várnak a szigetek. />
Elöl Tarsís hajói,
hogy elhozzák fiaidat messziről
ezüstjükkel és aranyukkal együtt
a te Urad és Istened nevének
és Izráel Szentjének dicséretére,
hogy fölékesítsen téged.
10. vers
Idegenek építik kőfalaidat,
és királyaik neked szolgálnak.
Bár haragomban megvertelek,
de kegyelmesen megkönyörülök rajtad.
11. vers
Kapuid szüntelen nyitva lesznek,
nem zárják be őket sem éjjel, sem nappal,
hogy elhozhassák neked a népek gazdagságát,
és királyaikkal az élen eléd hozzák.
12. vers
Mert elvész az a nép és az az ország,
amely nem akar neked szolgálni,
azok a népek mindenestül elpusztulnak.
13. vers
Hozzád tart a Libánon ékessége:
a ciprus, kőris és sudárcédrus mind,
hogy szentélyem fölékesítésére legyen,
hogy lábaim helyét megdicsőítsem.
14. vers
A téged nyomorgatók fiai
meghajolva járulnak eléd,
és akik eddig megvetettek téged,
mind lábad elé borulnak.
Az Úr városának neveznek majd,
Izráel Szentje Sionjának.
15. vers
Noha elhagyott és gyűlölt voltál,
és nem járt feléd senki,
örökké fenségessé teszlek
és örvendezővé nemzedékről nemzedékre.
16. vers
Népek tejét szopod, királyi emlőket szopsz,
és megtudod, hogy én, az Úr vagyok
szabadítód és megváltód, Jákób erős Istene.
17. vers
Réz helyett aranyat hozatok,
vas helyett ezüstöt,
fák helyett rezet és kövek helyett vasat.
Vezetőddé teszem a békességet
és elöljáróddá az igazságot.
18. vers
Nem hallasz hírt többé földeden erőszakról,
határaidban pusztításról és romlásról;
Isten szabadítását hívod kőfalaidnak
és dicséretét kapuidnak.
19. vers
Nem a nap lesz többé nappali világosságod,
és nem a hold fénye világít neked,
hanem az Úr lesz örök világosságod,
és Istened lesz ékességed.
20. vers
Nem megy le többé napod,
és holdad sem fogy el,
mert az Úr lesz örök világosságod,
és gyászod napjainak vége szakad.
21. vers
Egész néped igaz lesz,
és mindörökké birtokolják a földet.
Ültetvényem vesszőszálai ők,
kezem műve az én dicsőségemre.
22. vers
A legkisebb is ezerré nő
és a legkevesebb is hatalmas néppé.
Én, az Úr a maga idejében, hamar megteszem ezt.
Könyvek
