Ézsaiás próféta könyve
6. fejezet
1. vers
Abban az esztendőben, amikor meghalt Uzzijjá király, láttam az Urat magasra emelt trónon ülve, és palástja betöltötte a templomot.
2. vers
Szeráfok álltak fölötte, mindegyiknek hat-hat szárnya volt. Kettővel az arcát fedte be, kettővel a lábait, kettővel pedig repült.
3. vers
Így kiáltott egyik a másiknak: Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsőségével teljes az egész föld!
4. vers
Az ajtó küszöbei megrendültek a kiáltó hangjától, és a ház megtelt füsttel.
5. vers
Akkor azt mondtam: Jaj nekem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom! Hiszen a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim!
6. vers
És hozzám repült az egyik szeráf, kezében parázs volt, amelyet fogóval vett le az oltárról.
7. vers
Megérintette vele a számat, és azt mondta: Íme, ez megérintette ajkadat: vétked el van véve, és bűnöd meg van bocsátva.
8. vers
Majd az Úr szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit küldjek el, és ki megy el nekünk? Én azt mondtam: Íme, itt vagyok én, küldj el engem!
9. vers
Ő így szólt:
Menj, és mondd meg e népnek:
Hallván halljatok, és ne értsetek,
s látván lássatok, de ne ismerjetek!
10. vers
Kövérítsd meg e nép szívét,
dugd be a fülét, és kösd be a szemét:
ne lásson szemével, ne halljon fülével,
ne értsen szívével, hogy meg ne térjen,
és meg ne gyógyuljon!
11. vers
Erre én így szóltam: Meddig tart ez, Uram?
Ő így felelt: Míg a városok el nem pusztulnak,
és lakatlanná nem lesznek,
a házakban pedig nem lesz ember,
a föld pedig puszta nem lesz.
12. vers
Az Úr messze elveti az embert,
és nagy pusztaság lesz a földön.
13. vers
Ha marad még rajta egy tized,
újra elpusztul az is.
De ahogy a cserfának és a tölgyfának
megmarad a tönkje kivágás után:
a tönkjük szent mag lesz!
Könyvek
