János második levele

1. vers

A presbiter a kiválasztott úrnőnek és gyermekeinek, akiket igazán szeretek, és nemcsak én, hanem mindenki, aki megismerte az igazságot,

2. vers

az igaz­ságért, amely megmarad bennünk, és velünk lesz mindörökké:

3. vers

Kegyelem, irgalom, békesség legyen veletek az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól, az Atya Fiától igazsággal és szeretettel.

4. vers

Nagyon örültem, hogy olyanokat találtam gyermekeid között, akik igazságban járnak, amint parancsolatot vettünk az Atyától.

5. vers

És most kérlek téged, úrnőm, nem mintha új parancsolatot írnék neked, hanem mint amely kezdettől fogva megvolt nálunk, hogy szeressük egymást.

6. vers

A szeretet pedig az, hogy az ő parancsolatai szerint járunk. Ez tehát a parancsolat, mint ahogy kezdettől fogva hallottátok, hogy abban járjatok.

7. vers

Mert sok hitető jött erre a világra, akik nem vallják Jézust testben eljött Krisztusnak. Ez a hitető és az antikrisztus.

8. vers

Vigyázzatok magatokra, hogy el ne veszítsétek azt, amiért munkálkodtatok, hanem teljes jutalmat kapjatok.

9. vers

Aki túlmegy a Krisztus tanításán, és nem marad abban, annak nincs Istene, aki megmarad az ő tanításában, azé az Atya is, és a Fiú is.

10. vers

Ha valaki hozzátok megy, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be házatokba, és ne köszöntsétek,

11. vers

mert aki köszönti, közösséget vállal az ő gonosz cselekedeteivel.

12. vers

Sok írnivalóm volna nektek, de nem akartam papíron és tintával írni, hanem remélem, hogy elmegyek hozzátok, és szemtől szembe beszélhetünk, hogy örömünk teljes legyen.

13. vers

Köszöntenek téged a te kiválasztott nőtestvéreid gyermekei.

Fejezetek:

1