Jóel próféta könyve

Fejezetek:

1 2 3

1. vers

Az Úr szava, amely Jóelhez, Petúél fiához szólt.

2. vers

Vének, halljátok ezt,
és figyeljen a föld minden lakója!
Történt-e ilyen a ti időtökben
vagy a ti atyáitok idejében?

3. vers

Beszéljétek el fiaitoknak,
és fiaitok beszéljék el az ő fiaiknak
és azoknak fiai a következő nemzedéknek!

4. vers

Amit a hernyó meghagyott,
megette a sáska.
Amit a sáska meghagyott,
megette a szöcske,
és amit a szöcske meghagyott,
megette a cserebogár.

5. vers

Ébredjetek föl, részegesek, és sírjatok,
jajgassatok mind, ti borivók, a mustért,
mert elvétetett az a szátoktól!

6. vers

Mert egy nép tört országomra,
erős és megszámlálhatatlan.
Fogai, mint az oroszlán fogai,
és tépőfogai, mint a nőstény oroszláné.

7. vers

Pusztává tette szőlőmet,
letördelte fügefáimat,
mezítelenre hántotta és széjjelszórta,
fehérlenek az ágai.

8. vers

Keseregj, mint a hajadon,
aki gyászba öltözött ifjúsága jegyeséért.

9. vers

Kifogyott az étel- és italáldozat
az Úr házából,
gyászolnak a papok, az Úr szolgái.

10. vers

Elpusztult a mező, gyászol a föld,
mert elpusztult a gabona,
kiszáradt a must, kiapadt az olaj.

11. vers

Szégyenkezzetek, ti szántóvetők,
jajgassatok, szőlőművesek
a búzáért és az árpáért,
mert elveszett a mezőn az aratnivaló!

12. vers

Elszáradt a szőlőtő, elhervadt a fügefa.
A gránátalmafa, a datolyafa és az almafa
meg a mező minden gyümölcsfája kiszáradt.
Bizony kiszáradt az öröm az emberek közül.

13. vers

Öltsetek gyászruhát, és sírjatok, ti papok!
Jajgassatok, ti oltár szolgái!
Jöjjetek, és háljatok gyászruhában,
Istenem szolgái,
mert megszűnt az étel- és italáldozat
Istenetek házában.

14. vers

Szenteljetek böjtöt,
hirdessetek ünnepet!
Gyűjtsétek össze a véneket,
a föld minden lakosát
az Úrnak, a ti Isteneteknek házába,
és kiáltsatok az Úrhoz!

15. vers

Jaj, micsoda nap!
Bizony közel van az Úr napja,
és mint a pusztítás,
úgy jön el a Mindenhatótól.

16. vers

Hát nem a szemünk láttára
veszett ki az élelem,
az öröm és vigasság
Istenünk házából?

17. vers

Elszáradt a mag a barázdákban,
kiürültek a magtárak,
összedőltek a csűrök,
mert kiszáradt a gabona.

18. vers

Mint nyög a jószág!
Nyugtalankodnak a marhacsordák,
mert nincs legelőjük,
bűnhődnek még a juhnyájak is!

19. vers

Hozzád kiáltok, Uram,
mert tűz emésztette meg a puszta legelőit,
és láng perzselte meg a mező minden fáját.

20. vers

A mező állatai is szomjaznak téged,
mert kiszáradtak a folyóvizek,
és tűz emésztette meg a puszta legelőit.

Fejezetek:

1 2 3