Pál első levele a korinthusiakhoz
1. fejezet
1. vers
Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából elhívott apostola és Szószthenész, a testvér,
2. vers
Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek mindazokkal együtt, akik bármely helyen segítségül hívják a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, aki az ő Uruk és a miénk is.
3. vers
Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
4. vers
Hálát adok Istennek mindenkor értetek az Isten kegyelméért, amelyet a Krisztus Jézusban adott nektek,
5. vers
hogy mindenben meggazdagodtatok őbenne, minden beszédben és minden ismeretben,
6. vers
amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek.
7. vers
Ezért nem is szűkölködtök semmilyen kegyelmi ajándékban, várva a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését,
8. vers
aki meg is erősít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztusnak napján.
9. vers
Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre.
10. vers
Kérlek azonban titeket, testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek köztetek szakadások, hanem legyetek ismét egy értelmen és azonos véleményen.
11. vers
Mert, testvéreim, Khloé embereitől megtudtam, hogy viszályok vannak közöttetek.
12. vers
Arról beszélek, hogy közöttetek mindenki ezt mondja: Én Pálé vagyok, én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én pedig Krisztusé.
13. vers
Hát Krisztus részekre osztható? Vagy Pált feszítették meg értetek, vagy Pál nevére kereszteltettetek meg?
14. vers
Hálát adok Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, kivéve Kriszpuszt és Gájuszt,
15. vers
nehogy valaki azt mondja, hogy a magam nevére kereszteltem.
16. vers
Megkereszteltem még Sztefanász háza népét is, ezenkívül nem tudom, hogy valaki mást is kereszteltem volna.
17. vers
Mert Krisztus nem azért küldött engem, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem szólásban való bölcsességgel, hogy Krisztus keresztje ne legyen hiábavaló.
18. vers
Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik megtartatunk, Isten ereje.
19. vers
Mert meg van írva: Elvesztem a bölcsek bölcsességét, és az értelmesek értelmét elvetem.
20. vers
Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világnak vitázója? Nemde bolondsággá tette Isten e világ bölcsességét?
21. vers
Mert miután az Isten bölcsességében nem ismerte meg a világ a bölcsesség által Istent, tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket.
22. vers
Mert egyfelől a zsidók jelt kérnek, másfelől a görögök bölcsességet keresnek.
23. vers
Mi pedig a megfeszített Krisztust prédikáljuk, aki a zsidóknak ugyan botránkozás, a pogányoknak pedig bolondság,
24. vers
ámde maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek is Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége.
25. vers
Mert Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és Isten erőtlensége erősebb az embereknél.
26. vers
Mert nézzétek csak a ti elhívatásotokat, testvéreim, hogy nem sokan vagytok bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasok, nem sokan nemesek.
27. vers
Hanem a világ bolondjait választotta ki magának Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket, és a világ erőtleneit választotta ki magának Isten, hogy megszégyenítse az erőseket,
28. vers
és a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse,
29. vers
hogy senki ne dicsekedjék őelőtte.
30. vers
De általa ti a Krisztus Jézusban vagytok, aki Istentől bölcsességül, igazságul, szentségül és váltságul lett nekünk,
31. vers
hogy amint meg van írva: Aki dicsekszik, az az Úrban dicsekedjék.
Könyvek
