Pál első levele a korinthusiakhoz
4. fejezet
1. vers
Úgy tekintsenek ránk az emberek, mint Krisztus szolgáira és Isten titkainak sáfáraira.
2. vers
A sáfároktól pedig egyébként azt várják el, hogy mindegyik hűségesnek bizonyuljon.
3. vers
Számomra egyáltalán nincs jelentősége annak, hogy ti miképpen ítéltek felőlem, vagy hogy egy polgári bíróság hogyan teszi ezt, sőt magam sem ítélem meg magamat.
4. vers
Én ugyan semmit sem tudok magam ellen felhozni, de ez még nem tesz igazzá, ugyanis az Úr az, aki megítél engem.
5. vers
Azért idő előtt semmit se ítéljetek, amíg el nem jön az Úr, aki világosságra hozza a sötétség titkait, és megjelenti a szívek szándékait. Akkor mindenki Istentől kapja a dicséretet.
6. vers
Testvéreim, ezeket értetek alkalmaztam magamra és Apollósra, hogy rajtunk tanuljátok meg, ami meg van írva: Senki se fuvalkodjék fel, kérkedve az egyikkel a másik ellen.
7. vers
Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit ne kaptál volna? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?
8. vers
Mert már beteltetek, már meggazdagodtatok, nélkülünk uralomra jutottatok. Bár csakugyan uralomra is jutottatok volna, hogy veletek együtt mi is uralkodhatnánk.
9. vers
Mert úgy vélem, hogy Isten minket, az apostolokat, utolsókul állított, mint akiket halálra szántak, mert látványosságára lettünk a világnak, az angyaloknak és az embereknek is.
10. vers
Mi bolondok a Krisztusért, ti pedig bölcsek a Krisztusban, mi erőtlenek, ti pedig erősek, ti megbecsültek, mi pedig megvetettek.
11. vers
Mind ez ideig éhezünk is, szomjazunk is, ruhánk sincs, bántalmakat szenvedünk, hajléktalanok is vagyunk,
12. vers
tulajdon kezünkkel dolgozva fáradozunk is. Amikor szidalmaznak, áldást mondunk, amikor üldöznek, eltűrjük,
13. vers
amikor rágalmaznak, kedvesen válaszolunk, szinte a világ szemétjévé lettünk, mindenek söpredékévé egész mostanáig.
14. vers
Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem mint szeretett gyermekeimet intelek benneteket.
15. vers
Mert ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de atyátok nincs sok, mert tőlem vagytok a Krisztus Jézusban az evangélium által.
16. vers
Kérlek tehát titeket, legyetek az én követőim.
17. vers
Ezért küldtem hozzátok Timóteust, aki szeretett és hű gyermekem az Úrban, aki eszetekbe juttatja nektek az én utaimat Krisztusban, ahogy mindenütt, minden gyülekezetben tanítok.
18. vers
De egyesek úgy felfuvalkodtak, mintha nem is készülnék hozzátok.
19. vers
Pedig ha az Úr akarja, hamarosan elmegyek hozzátok, és megismerem majd a felfuvalkodottaknak nem a beszédét, hanem az erejét.
20. vers
Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben.
21. vers
Mit akartok? Vesszővel menjek hozzátok vagy szeretettel és szelíd lélekkel?
Könyvek
