Jakab levele
1. fejezet
1. vers
Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, üdvözletemet küldöm a szétszórtságban élő tizenkét törzsnek.
Állhatatosság a kísértésben
2. vers
Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek,
3. vers
tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez.
4. vers
Az állhatatosság tökéletes cselekedetet jelent, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.
5. vers
Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja, és megkapja.
6. vers
De kérje hittel, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, hasonló a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide-oda hány.
7. vers
Mert ne vélje, hogy kaphat valamit az Úrtól
8. vers
az ilyen kétszívű és minden útjában állhatatlan ember.
9. vers
Dicsekedjék pedig az alacsony sorsú testvér az ő nagyságával,
10. vers
a gazdag pedig az ő alacsonyságával, mert elmúlik, mint a fű virága.
11. vers
Mert felkel a nap perzselő hőségével, és megszárítja a füvet, virága elhull, és szépsége elvész. Így hervad el a gazdag is az ő útjaiban.
12. vers
Boldog ember az, aki a kísértésben kitart, mert miután megpróbáltatott, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr ígért az őt szeretőknek.
13. vers
Senki se mondja, amikor kísértésbe esik, hogy Isten kísért engem, mert Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.
14. vers
Hanem mindenki kísértésbe esik, amikor vonja és csábítja tulajdon kívánsága.
15. vers
Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig teljességre jutva halált nemz.
16. vers
Szeretett testvéreim, ne tévelyegjetek:
17. vers
minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosság Atyjától száll alá, akinél nincs változás vagy változásnak árnyéka.
18. vers
Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy teremtményeinek első zsengéje legyünk.
Az ige hallgatása és megtartása
19. vers
Tudjátok, szeretett testvéreim, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.
20. vers
Mert az ember haragja nem munkálja Isten igazságát.
21. vers
Azért vessetek el minden undokságot és a gonoszság sokaságát, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely megtarthatja lelketeket.
22. vers
Az igének pedig cselekvői legyetek, ne csak hallgatói, becsapva magatokat.
23. vers
Mert ha valaki hallgatója az igének, de nem cselekvője, az ilyen hasonló ahhoz az emberhez, aki a tükörben megnézi természet szerinti ábrázatát,
24. vers
majd miután megnézte magát, és elment, azonnal elfelejti, hogy milyen volt.
25. vers
De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe, és megmarad mellette, és nem feledékeny hallgató, hanem tevékeny cselekvő, az boldog lesz tetteiben.
26. vers
Ha valaki istenfélőnek tartja magát, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem megcsalja a maga szívét, annak istentisztelete hiábavaló.
27. vers
A tiszta és szeplő nélküli istenfélelem Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket nyomorúságukban és szeplőtelenül megőrizni magunkat e világtól.
Könyvek
