Királyok első könyve
1. fejezet
1. vers
Amikor Dávid király élemedett korú ember lett, takarókba burkolták, mégsem tudott fölmelegedni.
2. vers
Akkor azt mondták neki a szolgái: Keresni kell uramnak, a királynak egy szűz leányt, legyen ő a király körül, ápolja, és aludjék karjai között, és melegítse föl uramat, a királyt.
3. vers
Azért egy szép leányt kerestek Izráel egész földjén. Rátaláltak a Súném városából való Abiságra, és elhozták a királyhoz.
4. vers
A leány igen szép volt, és a királyt ápolta, és szolgált neki. De a király nem ismerte őt.
5. vers
Adónijjá, Haggít fia pedig elbízta magát, és ezt mondta: Én fogok uralkodni! Szerzett magának szekereket, lovasokat és ötven előtte futó férfit.
6. vers
Apja soha nem rótta fel neki, hogy miért tesz ilyet. Ő pedig igen szép férfi volt, Haggít szülte Dávidnak Absolon után.
7. vers
Beszélt Jóábbal, Cerújá fiával és Ebjátár pappal, akik követték Adónijját, és segítették őt.
8. vers
De Cádók pap meg Benájá, Jójádá fia, Nátán próféta, Simei és Réi meg Dávid erős vitézei nem álltak Adónijjá mellé.
9. vers
Mikor pedig Adónijjá áldozatot mutatott be juhokból, ökrökből és hizlalt borjúkból a Zóhelet-kősziklánál, a Rógél-forrás mellett, meghívta minden testvérét, a királyfiakat és a király szolgálatában álló összes júdabelit.
10. vers
De Nátán prófétát, Benáját, az erős vitézeket és Salamont, a testvérét nem hívta meg.
11. vers
Akkor így szólt Nátán Betsabénak, Salamon anyjának: Nem hallottad-e, hogy Adónijjá, Haggít fia uralkodik, és urunk, Dávid nem tud róla semmit?
12. vers
Jöjj hát, hadd adjak neked tanácsot, hogy megmentsd az életedet és fiadnak, Salamonnak az életét.
13. vers
Eredj, menj be Dávid királyhoz, és mondd ezt neki: Uram, király, te esküvel azt ígérted szolgálóleányodnak: A te fiad, Salamon lesz utánam a király, ő ül az én trónomra. Miért uralkodik hát Adónijjá?
14. vers
Mialatt még te ott a királlyal beszélsz, íme, én is bemegyek utánad, és megerősítem, amit mondtál.
15. vers
Erre bement Betsabé a királyhoz a hálószobába. A király pedig már igen öreg volt, és a súnémi Abiság szolgált a királynak.
16. vers
Fejet hajtott Betsabé, és meghajolt a király előtt. A király megkérdezte: Mit kívánsz?
17. vers
Betsabé így felelt neki: Édes uram, így esküdtél meg az Úrra, a te Istenedre szolgálóleányodnak: Salamon, a te fiad uralkodik utánam, és ő ül az én trónomra.
18. vers
Íme, mégis Adónijjá lett királlyá. És te, uram, király, erről nem tudsz semmit.
19. vers
Mert ő ökrökkel és sok hizlalt marhával áldozott bőségesen, és vendégül hívta a király minden fiát, Ebjátár papot és Jóábot, a hadinép parancsnokát. Csak szolgádat, Salamont nem hívta meg.
20. vers
Most még te vagy a király, uram! Egész Izráel népének szemei rád figyelnek, hogy add tudtukra, ki fog az én uramnak, a királynak a trónjára ülni őutána.
21. vers
Különben ha az én uram, a király atyáihoz tér majd, akkor engem és Salamon fiamat bűnösnek fognak tartani.
22. vers
És íme, mikor még a királlyal beszélt, megérkezett Nátán próféta.
23. vers
Bejelentették a királynak: Itt van Nátán próféta. Ő bement a király elé, meghajolt előtte, leborult arccal a földre,
24. vers
és ezt mondta: Uram, király, mondtad-e azt, hogy Adónijjá lesz utánad a király, és ő üljön a trónra?
25. vers
Mert ő ma elment, rengeteg ökröt és hízott marhát áldozott, és vendégségbe hívta az összes királyfit, a sereg parancsnokait és Ebjátár papot. Íme ők vele esznek és isznak, és immár azt kiáltották: Éljen Adónijjá király!
26. vers
Engem pedig, aki szolgád vagyok, nem hívott meg, sem Cádók papot, Benáját, Jójádá fiát és Salamont, a te szolgádat.
27. vers
Vajon uramtól, a királytól van-e ez a dolog, hogy nem tudattad szolgáiddal, hogy ki fog a trónra ülni az én uram, a király után?
28. vers
Dávid király így felelt: Hívjátok hozzám Betsabét! Ő bement a király elé, és megállt előtte.
29. vers
Akkor megesküdött a király, és azt mondta: Él az Úr, aki megszabadította lelkemet minden nyomorúságból,
30. vers
hogy amiképpen megesküdtem neked az Úrra, Izráel Istenére, és azt ígértem, hogy a te fiad, Salamon lesz utánam a király, és ő ül az én trónomra, meg is cselekszem a mai napon.
31. vers
Erre fejet hajtott Betsabé, arccal a földre borult, és a király előtt meghajolva ezt mondta: Éljen az én uram, Dávid király mindörökké!
32. vers
Azután azt mondta Dávid király: Hívjátok hozzám Cádók papot, Nátán prófétát és Benáját, Jójádá fiát. Erre azok bementek a király elé.
33. vers
A király ezt mondta nekik: Vegyétek magatok mellé uratok szolgáit, ültessétek Salamont, az én fiamat az öszvéremre, és vigyétek le őt Gihónba!
34. vers
Ott Cádók pap és Nátán próféta kenje föl őt Izráel királyává! Majd fújjátok meg a kürtöket, és kiáltsátok: Éljen Salamon király!
35. vers
Azután vonuljatok föl onnan őutána, ő pedig jöjjön, üljön az én trónomra, és uralkodjék helyettem. Mert meghagytam neki, hogy ő legyen a fejedelme mind Izráelnek, mind Júdának.
36. vers
Akkor Benájá, Jójádá fia így felelt a királynak: Ámen! Így szóljon az Úr, az én uramnak, a királynak Istene is.
37. vers
Ahogy vele volt az Úr az én urammal, a királlyal, úgy legyen Salamonnal is, és emelje magasabbra az ő királyi székét az én uramnak, Dávid királynak trónusánál!
38. vers
Lement tehát Cádók pap, Nátán próféta és Benájá, Jójádá fia, lementek a kerétiek és a pelétiek is, és fölültették Salamont Dávid király öszvérére és levitték Gihónba.
39. vers
Azután kihozta Cádók pap az olajosszarut a sátorból, és fölkente Salamont. Majd kürtöltek, és az egész nép ezt kiáltotta: Éljen Salamon király!
40. vers
Azután fölvonult utána az egész nép, és a nép sípolt, és oly nagyon ujjongott, hogy a föld is szinte meghasadt kiáltásuk zajától.
41. vers
Meghallotta ezt Adónijjá és összes vendége, akik nála voltak, amikor éppen befejezték a lakomát. Meghallotta Jóáb is a kürtölés szavát, és azt mondta: Miért van ez a zaj és mozgás a városban?
42. vers
Még beszélt, amikor íme, megérkezett Jónátán, Ebjátár pap fia. Adónijjá azt mondta: Jöjj be, mert megbízható férfiú vagy, és bizonyára jó hírt mondasz.
43. vers
Jónátán pedig így felelt Adónijjának: Igen, a mi urunk, Dávid király Salamont tette királlyá.
44. vers
Elküldte vele a király Cádók papot, Nátán prófétát, Benáját, Jójádá fiát meg a kerétieket és a pelétieket, és őt a király öszvérére ültették.
45. vers
És Cádók pap Nátán prófétával együtt fölkente őt királlyá Gihónnál, és onnan vonultak föl nagy örömmel. Ettől zendült meg a város, ez az a zaj, amelyet hallottatok.
46. vers
Salamon immár ott is ül az ország trónján.
47. vers
A király szolgái is bementek, hogy áldják urunkat, Dávid királyt e szavakkal: Tegye Isten Salamon nevét híresebbé a te nevednél, és emelje följebb az ő királyi székét a te trónusodnál. Akkor a király meghajolt a fekvőhelyén,
48. vers
és így szólt: Áldott az Úr, Izráel Istene, aki a mai napon olyan utódot adott, aki szemem láttára ül a trónra.
49. vers
Akkor megrettentek, és fölkeltek mindnyájan, akik Adónijjához voltak meghíva, és elment mindenki a maga útjára.
50. vers
Adónijjá azonban annyira félt Salamontól, hogy fölkelt, elfutott, és megragadta az oltár szarvait.
51. vers
Jelentették ezt Salamonnak: Íme, Adónijjá Salamon királytól való félelmében megfogta az oltár szarvait, és azt mondta: Esküdjék meg ma nekem Salamon király, hogy nem öli meg fegyverrel a szolgáját!
52. vers
Erre Salamon így szólt: Ha jóravaló lesz, egy hajszál sem esik le a fejéről, de ha gonoszság található benne, meg kell halnia.
53. vers
Ekkor Salamon király érte küldött, és elhozták őt az oltártól. Amikor megérkezett, meghajolt a király előtt. Salamon király ezt mondta: Menj haza.
Könyvek
