Királyok első könyve
13. fejezet
1. vers
Akkor, íme, Isten embere jött az Úr parancsára Júdából Bételbe, és Jeroboám ott állt az oltár mellett, hogy tömjént gyújtson.
2. vers
Így kiáltott az oltár ellen az Úr szava szerint: Oltár, oltár! Ezt mondja az Úr: Íme, egy fiú születik Dávid házából, akinek Jósiás lesz a neve. Ő majd föláldozza rajtad a magaslatok papjait, akik most rajtad tömjéneznek, és emberi csontokat égetnek meg rajtad.
3. vers
Ugyanazon a napon még csodát is tett, és ezt mondta: Ez lesz a jele, hogy az Úr mondta ezt: Íme, az oltár meghasad, és kiömlik a hamu, amely rajta van.
4. vers
Amikor meghallotta a király Isten emberének beszédét, amellyel a bételi oltár ellen szólt, Jeroboám kinyújtotta a kezét az oltár mellől, és azt monda: Fogjátok meg! De elszáradt a keze, amelyet kinyújtott ellene, és nem tudta visszahúzni.
5. vers
Az oltár pedig meghasadt, és kiömlött a hamu az oltárról a jel szerint, amelyet Isten embere adott az Úr beszéde által.
6. vers
Ekkor a király azt mondta Isten emberének: Könyörögj az Úrhoz, a te Istenedhez, és imádkozz értem, hogy ismét be tudjam hajlítani a kezem. Amikor Isten embere könyörgött az Úrhoz, a király be tudta hajlítani a kezét, és olyan lett, mint azelőtt.
7. vers
Azt mondta a király Isten emberének: Jöjj haza velem, és egyél velem! Meg akarlak ajándékozni.
8. vers
Isten embere azonban ezt mondta a királynak: Ha házad felét nekem adnád is, nem mennék el veled, és nem ennék kenyeret, és vizet sem innék ezen a helyen.
9. vers
Mert azt parancsolta nekem az Úr az ő beszéde által: Ne egyél ott kenyeret, vizet se igyál! Ne is azon az úton térj vissza, amelyen elmész!
10. vers
Ezért más úton ment el, nem azon az úton tért vissza, amelyen Bételbe érkezett.
11. vers
Bételben lakott egy vén próféta, akihez eljöttek a fiai, és elbeszélték apjuknak mindazt a dolgot, amelyet aznap Isten embere cselekedett Bételben, és azokat a szavakat, amelyeket a királynak mondott. Elbeszélték azokat az apjuknak.
12. vers
Ekkor azt mondta nekik az apjuk: Melyik úton ment el? Fiai megmutatták azt az utat, amelyen elment Isten embere, aki Júdából jött.
13. vers
Akkor azt mondta fiainak: Nyergeljétek föl nekem a szamarat! Amikor fölnyergelték, fölült rá,
14. vers
és elment Isten embere után. Megtalálta őt egy tölgyfa alatt ülve, és azt mondta neki: Te vagy-e az Isten embere, aki Júdából jött? Ő így felelt: Én vagyok.
15. vers
Akkor ezt mondta neki: Jöjj haza velem, és egyél kenyeret!
16. vers
De ő így felelt: Nem mehetek vissza veled, be sem mehetek hozzád. Nem eszem kenyeret, vizet sem iszom veled ezen a helyen,
17. vers
mert az Úr szava megparancsolta nekem: Ne egyél kenyeret, vizet se igyál ott, és ne azon az úton térj vissza, amelyen odamész.
18. vers
Ő így felelt neki: Én is olyan próféta vagyok, mint te, és nekem angyal szólt az Úr beszédével, és azt mondta: Hozd vissza őt magaddal a házadba, hogy kenyeret egyék és vizet igyék. Így hazudott neki.
19. vers
Akkor visszatért vele, és az kenyeret evett az ő házában, és vizet ivott.
20. vers
Még az asztalnál ültek, mikor az Úr igéje szólt ahhoz a prófétához, aki visszahozta őt,
21. vers
és így kiáltott az Isten emberének, aki Júdából jött: Azt mondja az Úr, hogy mivel engedetlen voltál az Úr szájának, és nem tartottad meg a parancsolatot, amelyet az Úr, a te Istened parancsolt neked,
22. vers
hanem visszatértél, és kenyeret ettél és vizet ittál azon a helyen, amely felől azt mondta neked, hogy ne egyél ott kenyeret, és vizet se igyál: nem temetik testedet a te atyáid sírjába.
23. vers
Miután befejezte az evést és ivást, megnyergelték a szamarat annak a prófétának, akit visszahozott.
24. vers
Elment, de az úton egy oroszlán talált rá, és megölte őt. Teste pedig az úton hevert, és mind a szamár, mind az oroszlán a holttest mellett állt.
25. vers
És íme, az arra menő emberek látták az úton heverő testet és az oroszlánt a holttest mellett állni. Továbbmentek, és elbeszélték a városban, amelyben a vén próféta lakott.
26. vers
Amikor meghallotta ezt az a próféta, aki visszahozta őt az útról, azt mondta: Íme, az Isten embere, aki engedetlen volt az Úr szavának. Ezért adta őt az Úr az oroszlánnak, és az széttépte és megölte őt az Úr beszéde szerint, amelyet megmondott neki.
27. vers
Majd ezt mondta fiainak: Nyergeljétek föl nekem a szamarat. Erre fölnyergelték.
28. vers
Ő pedig elment, és megtalálta a holttestet az útfélre vetve és a szamarat és az oroszlánt a holttest mellett állva. Az oroszlán nem evett a holttestből, és a szamarat sem tépte szét.
29. vers
Fölvette a próféta Isten emberének a holttestét, föltette a szamárra, visszahozta azt, és bement vele a városba a vén próféta, hogy ott megsirassa és eltemesse.
30. vers
A maga sírboltjába temette a halottat, és így siratták: Jaj, szerelmes atyámfia!
31. vers
Miután eltemette őt, így szólt fiaihoz: Ha meghalok, ebbe a sírba temessetek engem is, amelybe Isten emberét temettük, csontjaimat tegyétek az ő csontjai mellé.
32. vers
Mert beteljesedik az, amit az Úr szavával kiáltott az oltár ellen, amely Bételben van, és a magaslatok templomai ellen, amelyek Samária városaiban vannak.
33. vers
De ezek után az események után sem tért meg Jeroboám az ő gonosz útjáról, hanem ismét papokat rendelt a nép közül a magaslatokra. Bárkit, aki ezt akarta, fölszentelt, hogy a magaslatok papja legyen.
34. vers
Ez a dolog lett Jeroboám házának vétke, emiatt irtották ki a föld színéről, és emiatt semmisült meg.
Könyvek
