Királyok első könyve
20. fejezet
1. vers
És Benhadad, Arám királya összegyűjtötte egész seregét. Harminckét király volt vele nagyon sok lóval és harci szekérrel. Fölment, körülzárta Samáriát és ostromolni kezdte.
2. vers
Követeket küldött Ahábhoz, Izráel királyához a városba,
3. vers
és azt üzente neki: Így szól Benhadad: A te ezüstöd és aranyad az enyém, a te feleségeid is és a te szép fiaid is az enyéimek!
4. vers
Izráel királya így felelt: Ahogy mondod, uram, király, tied vagyok, és tied mindenem.
5. vers
Amikor a követek újból visszatértek, azt mondták: Így szól Benhadad: Már hozzád küldöttem, és üzentem, hogy ezüstödet és aranyadat, feleségeidet és fiaidat add nekem.
6. vers
Ezért holnap ilyenkor elküldöm hozzád a szolgáimat, és fölkutatják palotádat és szolgáid házait, és mindazt, ami csak kedves neked, magukhoz veszik és elhozzák.
7. vers
Akkor összehívta Izráel királya az ország véneit, és azt mondta: Értsétek és lássátok meg, hogy milyen gonosz szándékkal van ez, pedig mikor elküldött hozzám a feleségeimért és fiaimért, ezüstömért és aranyamért, nem tagadtam meg tőle.
8. vers
A vének mindnyájan és az egész nép azt mondta neki: Ne engedj neki, és ne teljesítsd az akaratát!
9. vers
Erre ő azt mondta Benhadad követeinek: Mondjátok meg uramnak, a királynak: Mindazt, ami felől először üzentél szolgádnak, megteszem, de ezt a másik dolgot nem tehetem meg. Így hát elmentek a követek, és megvitték a választ.
10. vers
Akkor Benhadad ezt az üzenetet küldte neki: Úgy bánjanak velem az istenek, és úgy segítsenek, hogy Samáriának porából még csak egy-egy marokkal sem fog jutni az utánam jövő hadaknak!
11. vers
Izráel királya így felelt: Mondjátok meg neki, hogy ne kérkedjék úgy, aki fegyverbe öltözik, mintha már lecsatolta volna!
12. vers
Amint ezt a választ meghallotta Benhadad, amikor ivott a királyokkal a sátrakban, azt mondta a szolgáinak: Készüljetek a város ellen! Erre felkészültek.
13. vers
És íme, egy próféta lépett Aháb, Izráel királya elé, és így szólt: Azt mondja az Úr: Látod-e mindezt a nagy sokaságot? Íme, a mai napon a kezedbe adom azt, hogy megtudd, hogy én vagyok az Úr!
14. vers
Aháb azt kérdezte: Kik által? Ő így felelt: Azt mondja az Úr: A tartományok fejedelmeinek ifjai által. Akkor ezt mondta Aháb: Ki kezdje meg a harcot? Ő így felelt: Te!
15. vers
Megszámlálta azért a tartományok fejedelmeinek ifjait, akik kétszázharmincketten voltak. Ezután megszámlálta az egész hadinépet is: az összes izráeli hétezer ember volt.
16. vers
És délben elindultak. Benhadad pedig ott ivott a királyokkal a sátrakban, és lerészegedett ő és a harminckét király, aki a segítségére jött.
17. vers
Legelőször a tartományok fejedelmeinek ifjai vonultak ki. Benhadad pedig embereket küldött oda, akik jelentették neki: Valami férfiak vonultak ki Samáriából!
18. vers
Erre azt mondta: Akár békés szándékkal jöttek, akár harcolni, élve fogjátok el őket!
19. vers
Kivonultak tehát a városból a tartományok fejedelmeinek ifjai és a sereg, amely őket követte.
20. vers
Mindenki levágta az ellenfelét, aki eléje került, és megfutamodott Arám, Izráel pedig üldözőbe vette őket. Maga Benhadad, Arám királya is megfutamodott lóháton a lovasokkal együtt.
21. vers
Azután kivonult Izráel királya, és vágta a lovasokat és a harci szekereket, és nagy csapást mért Arámra.
22. vers
Akkor odament Izráel királyához egy próféta, és ezt mondta neki: Menj el, erősítsd meg magad, gondold meg és lásd meg, mit kell cselekedned, mert egy év múlva ismét ellened vonul Arám királya.
23. vers
Arám királyának pedig ezt mondták szolgái: A hegyek istenei az ő isteneik, azért győztek le minket. De vívjunk csak meg velük a síkságon, és meglátod, hogy legyőzzük őket!
24. vers
Tedd ezt: távolítsd el az összes királyt, és állíts helytartókat a helyükre.
25. vers
Szervezz magadnak olyan sereget, mint amilyen az volt, amelyet elvesztettél, és olyan lovakat és szekereket, amilyenek azok voltak. Vívjunk meg velük a síkságon, és meglátod, hogy legyőzzük őket! Ekkor engedett a szavuknak, és úgy cselekedett.
26. vers
Amikor azért elmúlt az egy év, Benhadad számba vette az arámokat, és feljött Áfékba, hogy Izráel ellen harcoljon.
27. vers
Izráel fiait pedig összeszámlálták, ellátták élelemmel, és elindultak az arámok ellen. Amikor táborba szálltak Izráel fiai, olyanok voltak azokhoz képest, mint két kis kecskenyájacska, az arámok viszont ellepték a földet.
28. vers
Akkor odajött Istennek egy embere, és azt mondta Izráel királyának: Azt mondja az Úr: Azért, mert az arámok azt mondták, hogy csak a hegyek Istene az Úr, de a völgyeknek nem Istene, mindezt a nagy sokaságot a kezedbe adom, hogy megismerjétek, hogy én vagyok az Úr.
29. vers
Így ott táboroztak egészen velük szemben hetednapig. A hetedik napon azután megütköztek, és Izráel fiai levágtak egy nap százezer arám gyalogost.
30. vers
A többiek elmenekültek Áfék városába. De a várfalak rászakadtak a megmaradt huszonkétezer emberre, és Benhadad is elfutott, és ott bujkált a városban szobáról szobára.
31. vers
A szolgái ezt mondták neki: Íme, hallottuk, hogy Izráel házának királyai kegyelmes királyok, azért hadd öltözzünk zsákruhába, hadd vessünk kötelet a nyakunkba, és menjünk ki Izráel királya elé, talán életben hagyja lelkedet.
32. vers
És zsákruhákba öltöztek, kötelet vetettek a nyakukba, elmentek Izráel királyához, és azt mondták: Szolgád, Benhadad, azt mondja: Kérlek, hagyd életben a lelkemet! Ő megkérdezte: Hát él még? Testvérem ő!
33. vers
Az emberek jó jelnek vették ezt, és gyorsan megragadták a szót, és azt mondták: Testvéred, Benhadad él! Ő azt mondta: Menjetek, és hozzátok ide. Ekkor Benhadad kijött hozzá, és fölállította őt a harci szekerébe,
34. vers
és azt mondta neki: Visszaadom a városokat, amelyeket apám elvett apádtól, és csinálj magadnak utcákat Damaszkuszban, amilyeneket apám csinált Samáriában. Ezzel a szövetséggel bocsátalak el téged. Így szövetséget kötött vele, és elbocsátotta.
35. vers
Egy férfi pedig a prófétafiak közül azt mondta társának az Úr beszéde szerint: Üss meg engem, kérlek. De az nem akarta őt megütni.
36. vers
Akkor ezt mondta neki: Azért, mert nem engedtél az Úr szavának, íme, mihelyt elmész tőlem, megöl egy oroszlán. És amikor elment tőle, rátalált egy oroszlán, és megölte.
37. vers
Találkozott azután egy másik férfival, akinek ezt mondta: Kérlek, üss meg engem. Az úgy megütötte, hogy megsebesült.
38. vers
Akkor elment a próféta, majd az útfélen a király elé állt, de elváltoztatta magát úgy, hogy bekötötte a szemét.
39. vers
Amikor pedig arra ment a király, így kiáltott a királynak: Szolgád részt vett a harcban, és íme, valaki odafordult hozzám, odahozott egy embert, és azt mondta: „Őrizd ezt az embert! De ha el fog szökni, meg kell halnod érette, vagy egy talentum ezüstöt fizetsz.”
40. vers
És amíg szolgádnak itt és amott dolga volt, az a fogoly elszökött. Izráel királya ezt mondta neki: Ez a te ítéleted, magad döntöttél.
41. vers
Akkor ő gyorsan levette a kötést a szeméről, és Izráel királya felismerte őt, hogy a próféták közül való.
42. vers
A próféta azt mondta neki: Ezt mondja az Úr: Mivel kiengedted kezedből azt az embert, akit én halálra szántam, életéért életeddel, népéért a népeddel felelsz!
43. vers
Akkor Izráel királya szomorú szívvel és rosszkedvűen hazament, és megérkezett Samáriába.
Könyvek
