Királyok első könyve
21. fejezet
1. vers
Ezek után történt a következő dolog: a jezréeli Nábótnak szőlője volt Jezréelben, Samária királyának, Ahábnak a háza mellett.
2. vers
Egyszer Aháb azt mondta Nábótnak: Add nekem a szőlődet, hogy veteményeskertem legyen, mert közel van a házamhoz, és neked annál jobb szőlőt adok érte; vagy ha inkább az tetszik neked, pénzben adom meg az árát.
3. vers
Nábót így felelt Ahábnak: Isten őrizzen, hogy neked adjam az atyáimtól maradt örökségemet!
4. vers
Akkor Aháb nagy bánattal és haraggal ment haza a válasz miatt, amelyet a jezréeli Nábót adott neki e szavakkal: Nem adom neked az atyáimtól maradt örökséget. Lefeküdt az ágyára, arcát a fal felé fordította, és nem evett semmit.
5. vers
Odament hozzá a felesége, Jezábel, és azt mondta neki: Miért keseredett úgy meg a szíved, hogy nem eszel semmit?
6. vers
Ő így válaszolt: Mert beszéltem a jezréeli Nábóttal, és azt mondtam neki: Add nekem a szőlődet pénzért, vagy ha jobban tetszik, más szőlőt adok neked érte. Ő pedig azt mondta: Nem adom neked a szőlőmet!
7. vers
Akkor ezt mondta neki Jezábel, a felesége: Hát nem te vagy Izráel királya? Kelj föl, egyél, és örvendezzen a szíved. Én majd neked adom a jezréeli Nábót szőlőjét.
8. vers
Akkor leveleket írt Aháb nevében, lepecsételte annak gyűrűjével, és elküldte a leveleket azoknak a véneknek és főembereknek, akik Nábóttal egy városban laktak.
9. vers
A levelekben ezt írta: Hirdessetek böjtöt, és ültessétek Nábótot a nép élére.
10. vers
Ültessetek vele szembe két istentelen embert, akik így tanúskodjanak ellene: Szidalmaztad Istent és a királyt. Azután vigyétek ki és kövezzétek meg, hogy meghaljon.
11. vers
És úgy cselekedtek a vének és a főemberek, akik az ő városában laktak, ahogy Jezábel megparancsolta nekik, és ahogy a nekik küldött levelekben megírta.
12. vers
Böjtöt hirdettek, és Nábótot a nép élére ültették.
13. vers
Azután odajött a két istentelen ember, leültek vele szemben, és így tanúskodtak ezek az istentelen emberek Nábót ellen a nép előtt: Nábót szidalmazta Istent és a királyt. Kivitték azért őt a városból, megkövezték, és meghalt.
14. vers
Azután megüzenték Jezábelnek: Nábótot halálra kövezték.
15. vers
Amikor meghallotta Jezábel, hogy agyonkövezték Nábótot, így szólt Ahábnak: Kelj föl, és foglald el a jezréeli Nábót szőlőjét, amelyet nem akart neked pénzért odaadni; mert nem él már Nábót, hanem meghalt.
16. vers
Amikor meghallotta Aháb, hogy Nábót meghalt, fölkelt, hogy lemenjen a jezréeli Nábót szőlőjébe, és elfoglalja.
17. vers
Akkor így szólt az Úr szava a tisbei Illéshez:
18. vers
Kelj föl, és menj Aháb izráeli király elé, aki Samáriában lakik. Íme, ott van Nábót szőlőjében, amelybe lement, hogy elfoglalja.
19. vers
Mondd neki: Így szól az Úr: „Öltél, és a birtokot is elfoglaltad?” Majd így szólj neki: Ezt mondja az Úr: „Ugyanazon a helyen, ahol fölnyalták az ebek Nábót vérét, ebek nyalják föl a te véredet is!”
20. vers
Aháb így felelt Illésnek: Megint rám találtál, ellenségem? Ő azt mondta: Rád találtam, mert mindenestül arra adtad magadat, hogy gonoszságot cselekedjél az Úr szemében.
21. vers
Íme, veszedelmet hozok rád, és kisöpörlek, és kiirtom Izráelből Aháb utódait, a szolgát és a szabadot is.
22. vers
Olyanná teszem házadat, mint Jeroboámnak, Nebát fiának a házát és mint Baasának, Ahijjá fiának a házát azért, mert haragra ingereltél engem, és mert bűnbe vitted Izráelt.
23. vers
Jezábel felől pedig így szólt az Úr: Az ebek eszik meg Jezábelt Jezréel kőfalánál.
24. vers
Azt, aki Aháb házából a városban hal meg, az ebek eszik meg, azt pedig, aki a mezőn hal meg, az égi madarak.
25. vers
Mert bizony nem volt olyan, mint Aháb, aki arra adta volna magát, hogy csak gonoszságot cselekedjék az Úr szemében felesége, Jezábel ösztönzésére.
26. vers
Mert igen utálatos dolgokat művelt. A bálványokat követte, teljesen úgy, ahogy az emóriak cselekedtek, akiket az Úr kiűzött Izráel fiai elől.
27. vers
Mikor pedig meghallotta Aháb e beszédeket, megszaggatta ruháit, zsákba öltözött, böjtölt, zsákruhában hált, és nagy alázatossággal járt-kelt.
28. vers
Akkor így szólt az Úr a tisbei Illéshez:
29. vers
Nem láttad-e, hogy Aháb hogy megalázta magát előttem? Mivel pedig megalázta magát előttem, nem hozom rá a veszedelmet az ő életében, hanem csak a fiai idejében hozom el a veszedelmet a házára.
Könyvek
