Királyok első könyve
22. fejezet
1. vers
Három esztendő lefolyt úgy, hogy nem volt hadakozás Arám és Izráel között.
2. vers
De a harmadik esztendőben, amikor Jósáfát, Júda királya lement Izráel királyához,
3. vers
azt mondta Izráel királya az ő szolgáinak: Nem tudjátok-e, hogy Rámót-Gileád a miénk? És mi hallgatunk, és nem vesszük vissza azt Arám királyától?
4. vers
Jósáfáttól pedig azt kérdezte: Feljössz-e velem a harcba Rámót-Gileád ellen? Jósáfát így felelt Izráel királyának: Elmegyek én éppúgy, mint te, az én népem éppúgy, mint a te néped, az én lovaim éppúgy, mint a te lovaid.
5. vers
Jósáfát még ezt mondta Izráel királyának: Kérdezd meg előbb az Úr szavát.
6. vers
Ezért Izráel királya összegyűjtötte a prófétákat, közel négyszáz férfit, és ezt kérdezte tőlük: Elmenjek-e Rámót-Gileád ellen harcolni, vagy letegyek róla? Ők azt felelték: Menj föl, mert az Úr a király kezébe adja azt.
7. vers
Jósáfát azonban azt mondta: Nincs itt már több prófétája az Úrnak, akit megkérdezhetnénk?
8. vers
Izráel királya ezt mondta Jósáfátnak: Még van egy férfi, aki által megkérdezhetjük az Urat, Míkájehú, Jimlá fia. De én gyűlölöm őt, mert sohasem jövendöl nekem jót, hanem mindig csak rosszat. Jósáfát azt mondta: Ne beszéljen így a király!
9. vers
Akkor Izráel királya előszólította egyik udvari emberét, és azt mondta: Hívd ide hamar Míkájehút, Jimlá fiát.
10. vers
Akkor Izráel királya és Jósáfát, Júda királya ott ült díszruhába öltözve, mindegyik a maga trónján a Samária kapuja előtti térségen, és a próféták mind ott jövendöltek előttük.
11. vers
Cidkijjá, Kenaaná fia vasszarvakat készített magának, és azt mondta: Így szól az Úr: Ezekkel ökleled Arámot, míg csak meg nem emészted őket.
12. vers
Az összes próféta így jövendölt: Menj föl Rámót-Gileád ellen, és jó szerencsés leszel, mert az Úr a király kezébe adja azt.
13. vers
A követ pedig, aki elment, hogy elhívja Míkájehút, így szólt neki: Íme, a próféták egybehangzóan jót jövendölnek a királynak. Szólj, kérlek, te is úgy, mint bármelyikük, és jövendölj jót!
14. vers
De Míkájehú azt mondta: Él az Úr, hogy csak azt fogom mondani, amit az Úr mond nekem.
15. vers
Amikor a királyhoz érkezett, azt mondta neki a király: Míkájehú! Elmenjünk-e Rámót-Gileád ellen harcolni, vagy hagyjuk? Ő azt mondta neki: Menj föl, és járj szerencsével. Az Úr a kezébe adja azt a királynak.
16. vers
A király azonban ezt mondta: Még hányszor kényszerítselek téged, hogy ne mondj mást nekem az Úr nevében, csak az igazat!
17. vers
Erre azt mondta: Láttam az egész Izráelt szétszéledve a hegyeken, mint a juhokat, amelyeknek nincs pásztoruk. Az Úr pedig ezt mondta: Nincs ezeknek gazdájuk? Térjen vissza mindenki a maga házához békességgel.
18. vers
Ekkor Izráel királya így szólt Jósáfáthoz: Hát nem mondtam neked, hogy soha jót nem jövendöl nekem, hanem csak rosszat?!
19. vers
Míkájehú pedig azt mondta: Halld meg most az Úr beszédét: Láttam az Urat trónusán ülve, és az egész mennyei sereg ott állt jobbján és balján.
20. vers
És azt mondta az Úr: Ki fogja rászedni Ahábot, hogy fölvonuljon, és elvesszen Rámót-Gileádnál? Erre ki ezt, ki azt mondott.
21. vers
Akkor előjött egy lélek, megállt az Úr előtt, és így szólt: Én akarom megcsalni őt. Az Úr pedig megkérdezte tőle: Hogyan?
22. vers
Így felelt: Elmegyek, és hazug lélek leszek minden próféta szájában. Akkor azt mondta az Úr: Csald meg és győzd meg. Menj el, és tégy így!
23. vers
Íme, az Úr így adott hazug lelket valamennyi prófétád szájába, és az Úr szólt veszedelmes dolgot ellened.
24. vers
Akkor odalépett Cidkijjá, Kenaaná fia, arcon csapta Míkájehút, és azt mondta: Hogyan? Eltávozott volna tőlem az Úr lelke, és csak veled beszél?
25. vers
Erre azt mondta Míkájehú: Íme, meglátod azon a napon, amikor majd szobáról szobára mész, hogy elrejtőzhess.
26. vers
Izráel királya pedig azt mondta: Fogd Míkájehút, és vidd vissza őt Ámónhoz, a város parancsnokához és Jóáshoz, a királyfihoz,
27. vers
és mondd: Ezt mondja a király: „Vessétek tömlöcbe, és a nyomorúság kenyerével és a nyomorúság vizével tápláljátok addig, amíg békességben vissza nem térek.”
28. vers
Míkájehú így szólt: Ha csakugyan békében térsz vissza, nem az Úr szólt általam. Azután azt mondta: Hallja meg ezt az egész nép!
29. vers
Azután fölvonult Izráel királya és Jósáfát, Júda királya Rámót-Gileád ellen.
30. vers
Izráel királya azt mondta Jósáfátnak: Én álruhába öltözöm, és úgy megyek a csatába, te pedig öltözz a saját ruhádba. Izráel királya tehát álruhába öltözött, és úgy ment a csatába.
31. vers
Arám királya pedig azt parancsolta harci szekerei harminckét parancsnokának: Ne támadjatok se kicsinyre, se nagyra, hanem egyedül csak Izráel királyára.
32. vers
Amikor meglátták a szekerek parancsnokai Jósáfátot, azt mondták: Nyilván ő Izráel királya! Ezért rárohantak, és hadakoztak ellene. De Jósáfát elkezdett kiáltozni.
33. vers
Amikor látták a harci szekerek parancsnokai, hogy nem ő Izráel királya, otthagyták.
34. vers
Egy ember pedig csak úgy találomra kilőtte a nyilát, és eltalálta Izráel királyát a páncél és a kapocs között. Erre azt mondta a kocsihajtójának: Fordulj meg, és vigyél ki a táborból, mert megsebesültem!
35. vers
De az ütközet egyre erősebb lett azon a napon, és a királynak a szekerében állva kellett maradnia az arámokkal szemben. És estefelé meghalt, és a vér a sebből a szekérbe csorgott.
36. vers
Napnyugtakor pedig így kiáltoztak a táborban: Minden ember menjen haza a maga városába és földjére!
37. vers
A király tehát meghalt, és visszavitték Samáriába és ott eltemették.
38. vers
Amikor pedig mosták a harci szekerét a Samária mellett levő tóban, kutyák nyalták a vérét, és paráznák fürödtek ott az Úr beszéde szerint, ahogy megmondta.
39. vers
Aháb más dolgai pedig és minden cselekedete, az elefántcsontból épített ház és az összes város, amelyeket épített, nincsenek-e följegyezve Izráel királyainak krónikáskönyvében?
40. vers
Elaludt Aháb, és atyáihoz tért; fia, Ahazjá uralkodott utána.
41. vers
Jósáfát, Ászá fia lett királlyá Júdában Ahábnak, Izráel királyának negyedik esztendejében.
42. vers
Jósáfát harmincöt éves volt, amikor uralkodni kezdett, és huszonöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Azúbá volt, Silhi lánya.
43. vers
Apjának, Ászának az útján járt mindenben, és arról nem tért le. Azt tette, ami kedves az Úr szemében.
44. vers
Csakhogy a magaslatokat nem rombolták le, és a nép még áldozott és tömjénezett azokon.
45. vers
Jósáfát békességben élt Izráel királyával.
46. vers
Jósáfátnak egyéb dolgai, ereje, harc közben mutatott hősiessége vajon nincsenek-e megírva Júda királyainak krónikáskönyvében?
47. vers
A férfi paráznákat is, akik még megmaradtak apja, Ászá idejéből, kiűzte az országból.
48. vers
Akkor nem volt király Edómban, hanem csak helyettes király.
49. vers
Jósáfát Tarsís-hajókat csináltatott, hogy aranyért menjenek Ófírba, de nem jutottak oda, mert a hajók összetörtek Ecjón-Geberben.
50. vers
Akkor azt mondta Ahazjá, Aháb fia Jósáfátnak: Hadd menjenek el a szolgáim a te szolgáiddal együtt e hajókon. De Jósáfát nem akarta.
51. vers
Jósáfát elaludt, és atyáihoz tért, és eltemették atyáival az ő atyjának, Dávidnak a városában. Fia, Jórám uralkodott helyette.
52. vers
Ahazjá pedig, Aháb fia Jósáfátnak, Júda királyának tizenhetedik esztendejében kezdett uralkodni Izráelen Samáriában, és két évig uralkodott Izráelben.
53. vers
És gonoszul cselekedett az Úr szemében, mert apjának és anyjának meg Jeroboámnak, Nebát fiának az útján járt, aki bűnbe vitte Izráelt.
54. vers
A Baalnak szolgált, imádta azt, és haragra ingerelte az Urat, Izráel Istenét úgy, ahogy apja tette.
Könyvek
