Királyok első könyve
14. fejezet
1. vers
Ebben az időben megbetegedett Abijjá, Jeroboám fia.
2. vers
Jeroboám ezért azt mondta feleségének: Kelj föl most, öltözz álruhába, hogy ne ismerjék meg, hogy te vagy Jeroboám felesége, és menj el Silóba: Íme, ott van Ahijjá próféta, aki megmondta nekem, hogy királlyá leszek e nép fölött.
3. vers
Végy magadhoz tíz kenyeret, pogácsákat, egy edényben mézet, és menj el hozzá. Ő majd megmondja neked, mi történik a gyermekkel.
4. vers
Így is cselekedett Jeroboám felesége. Fölkészült, és elment Silóba, és bement Ahijjá házába. Ahijjá azonban már nem látott, mert meghomályosodott a szeme a vénség miatt.
5. vers
De az Úr azt mondta Ahijjának: Íme, Jeroboám felesége eljön hozzád, hogy valamit kérdezzen tőled a fia ügyében, mert beteg. Te azért így és így szólj neki. Mert amikor bejön, másnak tetteti magát.
6. vers
Amikor Ahijjá meghallotta az asszony lábának a neszét, amint az ajtóhoz közeledett, ezt mondta: Jöjj be, Jeroboám felesége! Miért tetteted magadat másnak? Kemény üzenetet kell átadnom neked.
7. vers
Menj el, mondd meg Jeroboámnak, hogy ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Én téged e nép közül fölmagasztaltalak, fejedelemmé tettelek népemen, Izráelen,
8. vers
elszakítottam az országot Dávid házától, és neked adtam azt. Te azonban nem voltál olyan, mint szolgám, Dávid, aki megőrizte parancsolataimat, és aki engem követett teljes szívéből; csak azt cselekedte, ami kedves az én szemem előtt.
9. vers
Te gonoszabbul cselekedtél mindazoknál, akik előtted voltak. Mert elmentél, és idegen isteneket csináltál magadnak, és öntött bálványokat, hogy engem haragra ingerelj; és engem a hátad mögé vetettél.
10. vers
Azért íme, veszedelmet hozok Jeroboám házára, és kiirtom Jeroboámnak még az ebét is, a szolgát és a szabadot Izráelben, és kihányom Jeroboám házának a maradékait, ahogy a ganéjt kihányják, míg vége nem lesz.
11. vers
Aki Jeroboám maradékai közül a városban hal meg, azt az ebek falják fel, aki pedig a mezőn hal meg, azt az égi madarak, mert az Úr szólt.
12. vers
Te pedig kelj föl, és menj haza, mert amint belépsz a városba, meghal a gyermek.
13. vers
Egész Izráel siratni fogja és eltemeti őt. Jeroboám magvából csak egyedül őt temetik sírba, mivel Jeroboám háza népe közül az Úr iránt, Izráel Istene iránt csak őbenne volt található valami jó.
14. vers
Támaszt majd az Úr magának egy királyt Izráelben, aki kiirtja Jeroboám házát egy napon. De még más is következik!*
15. vers
Megveri az Úr Izráelt, és ingadozni fog, ahogy a nád a vízben ide s tova hányódik, és elszakítja Izráelt erről a jó földről, amelyet atyáinak adott, és szétszórja őket a folyamon túlra, mivel bálványokat csináltak maguknak, hogy az Urat ingereljék.
16. vers
És kiszolgáltatja Izráelt Jeroboám bűnei miatt, amelyeket elkövetett, és amelyekkel Izráelt is bűnbe ejtette.
17. vers
Akkor Jeroboám felesége elindult, és elment Tircába. És amikor a ház küszöbén belépett, meghalt a fia.
18. vers
Eltemették őt és egész Izráel siratta az Úr szava szerint, amelyet szolgája, Ahijjá próféta által szólt.
19. vers
Jeroboám egyéb cselekedetei pedig, hogy hogyan hadakozott és uralkodott, íme, meg vannak írva Izráel királyainak krónikáskönyvében.
20. vers
Az az idő, amíg Jeroboám uralkodott, huszonkét esztendő volt. És elaludván atyáihoz tért, és fia, Nádáb uralkodott utána.
21. vers
Roboám pedig, Salamon fia, Júdában uralkodott. Negyvenegy esztendős volt Roboám, amikor uralkodni kezdett, és tizenhét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben, abban a városban, amelyet az Úr kiválasztott Izráel összes törzse közül, hogy oda helyezze a nevét. Anyja egy Naamá nevű ammóni asszony volt.
22. vers
Júda is gonoszul cselekedett az Úr szemében, és sokkal nagyobb haragra indították őt vétkeikkel, mint atyáik a maguk cselekedeteivel.
23. vers
Mert ők is építettek maguknak magaslatokat és bálványokat és Asérákat minden magas halmon és minden zöldellő fa alatt.
24. vers
Férfi paráznák is voltak az országban, és elkövették a pogányok minden utálatos vétkét, akiket az Úr kiűzött Izráel fiai elől.
25. vers
Roboám király ötödik esztendejében felvonult Sisák egyiptomi király Jeruzsálem ellen.
26. vers
Elvitte az Úr házának kincseit és a király házának kincseit és mindent, ami csak elvihető volt. Elvitte az összes aranypajzsot is, amelyet Salamon csináltatott.
27. vers
Ezek helyett Roboám király rézpajzsokat csináltatott, és azokat a testőrök parancsnokainak kezébe adta, akik a király kapunállói voltak.
28. vers
Valahányszor bement a király az Úr házába, bevitték azokat a testőrök, majd visszahozták a testőrök házába.
29. vers
Roboám egyéb dolgai pedig és minden cselekedete vajon nincsenek-e megírva Júda királyainak krónikáskönyvében?
30. vers
Állandó hadakozás volt Roboám és Jeroboám között.
31. vers
Azután Roboám elaludt, és atyáihoz tért, és eltemették atyái mellé Dávid városában. Anyja neve Naamá volt, az ammóniak nemzetségéből. Fia, Abijjá lett utána a király.
Könyvek
