Prédikátor könyve
1. fejezet
1. vers
A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei.
2. vers
Felette nagy hiábavalóság
– ezt mondja a prédikátor –,
felette nagy hiábavalóság!
Minden hiábavalóság!
3. vers
Mi haszna van az embernek
minden munkájában,
amelyet végez a nap alatt?
4. vers
Egyik nemzedék megy, és követi a másik,
de a föld mindörökké megmarad.
5. vers
Fölkel a nap, és lenyugszik,
a helyére siet, ahonnan majd ismét fölkel.
6. vers
A szél délnek siet, majd északra fordul.
Körbe-körbejár,
és a maga keringéséhez visszatér a szél.
7. vers
Minden folyó a tengerbe siet,
de a tenger mégsem telik meg.
Bárhova sietnek is a folyók,
ugyanarra a helyre térnek vissza.
8. vers
Minden dolog fáradozással jár,
föl sem tudja sorolni az ember.
Nem telik be a szem a látással,
sem a fül a hallással.
9. vers
Ami volt, ugyanaz lesz ezután is,
és ami történt, ugyanaz történik majd ezután is.
Semmi új nincs a nap alatt.
10. vers
Van, amiről azt mondják:
„Nézd, ez új dolog”,
pedig már rég megvolt előttünk, ősidők óta.
11. vers
Nem emlékszünk a korábbiakra,
ugyanúgy nem fognak emlékezni
a most még eljövendő dolgokra azok sem,
akik utánunk jönnek.
12. vers
Én, a prédikátor Izráel királya voltam Jeruzsálemben.
13. vers
Arra adtam elmémet, hogy bölcsességgel kutassam és vizsgáljam mindazt, ami az ég alatt történik. Gonosz és hiábavaló foglalatosság ez, melyet azért adott Isten az emberek fiainak, hogy gyötrődjenek vele.
14. vers
Láttam minden dolgot, ami történik a nap alatt, és íme, minden csak hiábavalóság és szélkergetés!
15. vers
A görbe nem egyenesíthető ki, és ami hiányzik, az nem számlálható meg.
16. vers
Így szóltam magamban: íme, nagyobbá lettem, és több bölcsességet szereztem, mint azok, akik előttem uralkodtak Jeruzsálemben, és elmém sok bölcsességet és tudományt látott.
17. vers
De amikor arra adtam elmémet, hogy megismerjem a bölcsességet, és megismerjem az esztelenséget és a bolondságot, rájöttem, hogy ez is csak szélkergetés.
Könyvek
