Prédikátor könyve
12. fejezet
1. vers
Örvendezz, ifjú, a te ifjúságodban,
és vidámítson meg szíved ifjúságod idején;
élj szíved szerint, ahogy szemed jónak látja!
De tudd meg, hogy mindezekért
Isten megítél téged!
2. vers
Távolítsd el a haragot szívedből,
és vesd el a gonoszt a testedtől,
mert az ifjúság és a hajnal hiábavalóság.
3. vers
Emlékezzél meg Teremtődről ifjúságod idején,
míg el nem jönnek a veszedelem napjai,
és míg el nem jönnek azok az esztendők,
melyekről azt mondod: nem szeretem ezeket;
4. vers
amíg a nap, a világosság,
a hold és csillagok el nem sötétednek,
és a sűrű felhők ismét vissza nem térnek az eső után.
5. vers
Akkor megremegnek a ház őrzői,
és megrogynak az erős férfiak,
és megállnak az őrlő leányok,
mert megfogyatkoztak,
és elhomályosulnak az ablakon kinézők.
6. vers
Az utcára nyíló ajtók bezárulnak,
és elhalkul a malom zúgása;
fölkelnek a madárszóra is,
és halkabbá lesz minden éneklő leány.
7. vers
Minden halmocskától félnek,
és mindentől megijednek az úton;
a mandulafa kivirágzik,
és a sáska nehezen vonszolja magát,
és kipattan a kapor,
mert elmegy az ember az ő örök otthonába,
és az utcán körbejárnak a sírók.
8. vers
Mielőtt elszakadna az ezüstkötél,
vagy összetörne az aranypohár,
mielőtt a korsó eltörne a forrásnál,
vagy beletörne a kerék a kútba,
9. vers
és a por földdé lenne, mint azelőtt volt,
a lélek pedig megtérne Istenhez, aki adta.
10. vers
Felette nagy hiábavalóság – mondja a prédikátor –, minden hiábavalóság!
11. vers
Azonfölül, hogy bölcs volt a prédikátor, még a népet is tudományra tanította, fontolgatott, tudakozódott, és sok bölcs mondást írt.
12. vers
Igyekezett a prédikátor a hasznos beszédeket megtalálni, amelyek igazat írnak, az igazság beszédeit.
13. vers
A bölcsek beszédei olyanok, mint az ösztöke; a gyülekezet tanítóinak szavai olyanok, mint az erősen bevert szögek, amelyek a Pásztortól származnak.*
14. vers
Mindezeken felül, fiam, fogadd el az intést: a sok könyv írásának nincs vége, és a sok tanulásban elfárad a test.
15. vers
Mindezt hallva ez a dolgok summája: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez az ember legfőbb dolga!
16. vers
Mert Isten minden cselekedetet megítél, minden titkos dologgal együtt, akár jó, akár gonosz az.
Könyvek
