Prédikátor könyve
7. fejezet
1. vers
Jobb a jó hír a drága olajnál,
és a halál napja jobb a születés napjánál.*
2. vers
Jobb a gyászolók házához menni,
mint a lakodalmas házhoz,
mert minden embernek ez a vége.
Szívlelje meg ezt, aki él!
3. vers
Jobb a szomorúság a nevetésnél,
mert az arc szomorúsága által jobbá lesz a szív.
4. vers
A bölcsek szíve a gyászolók házánál van,
a bolondok szíve pedig a vigadozók házánál.
5. vers
Jobb a bölcsek dorgálását hallgatni,
mint a bolondok énekét.
6. vers
Mert olyan a bolond nevetése,
mint a tövis ropogása a fazék alatt.
Ez is hiábavalóság!
7. vers
Az elnyomás megbolondítja a bölcs embert is,
és a szívet megrontja az ajándék.
8. vers
Jobb valaminek a vége, mint a kezdete,
jobb béketűrőnek, mint kevélynek lenni.
9. vers
Ne lobbanjon lelked hirtelen haragra,
mert a harag a bolondok keblén nyugszik.
10. vers
Ne mondd ezt: Mi az oka annak,
hogy a régi napok jobbak voltak, mint ezek?
Nem vall bölcsességre az ilyen kérdés.
11. vers
A bölcsesség oly jó, mint egy örökség,
és hasznára van azoknak, akik látják a napot.
12. vers
Mert oltalom a bölcsesség
és a gazdagság is,
de az ismeret hasznosabb,
mert a bölcsesség megőrzi az életét azoknak,
akik azt birtokolják.
13. vers
Nézd meg Isten cselekedeteit:
ki teheti egyenessé, amit ő görbévé tett?
14. vers
A jó napokban élj a jóval,
a rossz napokban pedig jusson eszedbe,
hogy ezt is, éppúgy, mint azt, Isten szerezte;
azért az ember semmit se sejt abból,
ami rá következik.
15. vers
Sok mindent láttam hiábavaló életemben:
van olyan igaz ember, aki elvész, bár igaz,
és van istentelen ember,
aki hosszú életet él gonoszsága ellenére.
16. vers
Ne légy fölöttébb igaz,
és túlságosan ne bölcselkedjél.
Miért keresnél magadnak veszedelmet?
17. vers
Ne légy fölöttébb gonosz,
és ne légy balgatag.
Miért halnál meg idő előtt?
18. vers
Jó, ha egy dolgot megragadsz,
de nem engeded el a másikat sem,
mert aki Istent féli, mindent véghez visz.
19. vers
A bölcsesség jobban megerősíti a bölcset,
mint tíz hatalmas a városban.
20. vers
Mert nincs egy igaz ember sem e földön,
aki csak jót cselekedne, és ne vétkezne.
21. vers
Ne figyelj minden beszédre,
hogy meg ne halld szolgádat, ha átkoz téged.
22. vers
Mert lelked tudja,
hogy sok esetben te átkoztál másokat.
23. vers
Mindezt megpróbáltam bölcsesség által, mikor azt mondtam, hogy bölcs vagyok, de a bölcsesség mégis távol volt tőlem.
24. vers
Nagyon messze van, ami van, és igen mélyen. Ki tudja megtalálni?
25. vers
Figyelmemet arra fordítottam, hogy a bölcsességet és a dolgok magyarázatát megismerjem, kutassam és keressem, és hogy megismerjem a bolondság gonoszságát és a tévelygés balgaságát.
26. vers
És a halálnál is keservesebbnek találtam az olyan asszonyt, akinek szíve olyan, mint a tőr és a csapda, kezei pedig olyanok, mint a bilincsek. Aki Isten előtt kedves, megmenekül tőle, a bűnöst azonban rabul ejti.
27. vers
Lásd, erre jutottam – mondja a prédikátor –, mikor gyakran és nagy szorgalommal kerestem a dolgok magyarázatát,
28. vers
amelyet lelkem folyton keres, de nem talál. Ezer közül egy igaz embert találtam, de asszonyt nem találtam közöttük.
29. vers
Íme, csupán azt találtam, hogy Isten az embereket egyenes lelkűnek teremtette, ők pedig sok elképzeléssel próbálkoznak.
Könyvek
