Prédikátor könyve
6. fejezet
1. vers
Van egy gonosz dolog, amelyet láttam a nap alatt, és nagy baja az az embernek:
2. vers
mikor valakinek Isten gazdagságot, kincseket és tekintélyt ad, és semmiben sem szűkölködik, amit csak megkíván a lelke, de Isten nem engedi neki, hogy éljen vele, hanem más ember élvezi: ez hiábavalóság, és szörnyű dolog.
3. vers
Ha száz gyermeke születik is valakinek, és sok évig él, magas kort ér meg, de lelke nem elégszik meg javaival, és méltó temetése sem lesz: azt mondom, hogy jobb az elvetélt gyermeknek, mint neki.
4. vers
Mert bár az hiábavalóságra jött, sötétségben megy el, és nevét sötétség fedi be,
5. vers
a napot sem látta, és nem ismerte meg, milyen, mégis tűrhetőbb az állapota, mint a másiké.
6. vers
Ha kétezer évet élt volna is anélkül, hogy a jót élvezte volna, hát nem ugyanarra a helyre jut mindenki?
7. vers
Az ember minden fáradozása a szájáért van, de kívánsága nem teljesül.
8. vers
Mert mi az előnye a bölcsnek a bolonddal szemben és a szegénynek, aki jól tud forgolódni az élők előtt?
9. vers
Jobb az, amit az ember szeme lát, mint ami után csak kívánkozik. Ez is hiábavalóság és szélkergetés.
10. vers
Régóta megvan a neve mindannak, ami létezik. Elrendelt dolog, hogy mi lesz az emberből, és nem szállhat perbe azzal, aki hatalmasabb nála.
11. vers
Mert sok beszéd van, ami csupán a hiábavalóságot szaporítja, és mi haszna van belőle az embernek?
12. vers
Mert ki tudja, mi jó az embernek az életben, hiábavaló életének néhány napján, amelyeket úgy tölt el, mint egy árnyék? Ki adja tudtul az embernek, mi következik utána a nap alatt?
Könyvek
