Jónás próféta könyve

Fejezetek:

1 2 3 4

1. vers

Így szólt az Úr szava Jónáshoz, Amittaj fiához:

2. vers

Kelj föl, menj Ninivébe, a nagy városba, és kiálts ellene, mert felhatolt színem elé gonoszságuk!

3. vers

Erre fölkelt Jónás, hogy Tarsísba szaladjon az Úr elől. Lement Jáfóba, és talált ott egy hajót, amely Tarsísba indult. Kifizette az útiköltséget, és beszállt, hogy Tarsísba menjen az Úr színe elől.

4. vers

Az Úr pedig nagy szelet bocsátott a tengerre. Nagy vihar támadt a tengeren, és a hajó már-már töredezni kezdett.

5. vers

Ekkor félelem fogta el a hajósokat, és mindnyájan a maguk isteneihez kiáltottak. A hajóban lévő holmit a tengerbe dobták, hogy könnyítsenek rajta. Jónás pedig lement a hajó aljába, lefeküdt és elaludt.

6. vers

De odament hozzá a kapitány, és azt mondta neki: Mi lelt, te nagyalvó? Kelj föl, kiálts Istenedhez, hátha gondol velünk az Isten, és nem veszünk el!

7. vers

Egymásnak pedig azt mondták: Gyertek, vessünk sorsot, hogy megtudhassuk, ki miatt van rajtunk ez a veszedelem! Ekkor sorsot vetettek, és a sors Jónásra esett.

8. vers

Akkor azt mondták neki: Mondd el hát nekünk, mi miatt van rajtunk ez a veszedelem! Mi a foglalkozásod, és honnan jössz? Melyik a te hazád, és miféle népből való vagy?

9. vers

Erre így felelt nekik: Héber vagyok, és az Urat, az egek Istenét félem, aki a tengert és a szárazföldet teremtette.

10. vers

Ekkor nagy félelem fogta el az embereket, és azt mondták neki: Mit cselekedtél? Mert megtudták azok az emberek, hogy az Úr színe elől fut, mivel elmondta nekik.

11. vers

Utána azt kérdezték tőle: Mit cselekedjünk veled, hogy lecsöndesedjék körülöttünk a tenger? Mert a tenger háborgása egyre növekedett.

12. vers

Ő pedig azt mondta nekik: Fogjatok meg, és vessetek a tengerbe, akkor lecsöndesedik a tenger körülöttetek, mert tudom, hogy miattam tört rátok ez a nagy vihar.

13. vers

És erőlködtek azok az emberek, hogy visszaevezzenek a szárazföldre, de nem tudtak, mert a tenger háborgása egyre növekedett körülöttük.

14. vers

Ezért így kiáltottak az Úrhoz: Ó, Uram, kérünk, ne vesszünk el ennek az embernek a lelke miatt, és ne háríts ránk ártatlan vért! Mert te, Uram, úgy cselekszel, ahogy akarsz!

15. vers

Azzal fogták Jónást, bedobták a tengerbe, és megszűnt a tenger háborgása.

16. vers

Azok az emberek pedig nagy félelemmel félték az Urat, áldozatot mutattak be az Úrnak, és fogadalmakat tettek.

Fejezetek:

1 2 3 4