Jónás próféta könyve
4. fejezet
Jónás haragja és Isten feddő szava
1. vers
Ez azonban nagyon nem tetszett Jónásnak, és megharagudott.
2. vers
Így imádkozott az Úrhoz: Ó, Uram, hát nem ezt mondtam, amikor még otthon voltam? Azért siettem, hogy Tarsísba fussak, mert tudtam, hogy te kegyelmes és irgalmas Isten vagy, késedelmes a haragra, és nagy a kegyelmed, és a gonoszt is megbánod.
3. vers
Most azért, Uram, kérlek, vedd el az életemet, mert jobb meghalnom, mint élnem!
4. vers
Az Úr pedig azt mondta: Vajon jogosan haragszol-e?
5. vers
Azután kiment Jónás a városból, és a várostól keletre leült. Csinált magának ott egy kunyhót, és odaült az árnyékába, hogy lássa, mi lesz a várossal.
6. vers
Az Úr Isten pedig úgy rendelte, hogy egy bokor nőjön Jónás fölé, hogy árnyékot tartson a feje fölé, és megoltalmazza őt a hőség ártalmától. Jónás pedig nagyon örült a bokornak.
7. vers
De másnap hajnalban egy férget rendelt Isten, és az megszúrta a bokrot, úgyhogy elszáradt.
8. vers
Amikor a nap erősen sütött, tikkasztó keleti szelet rendelt Isten, és a nap rátűzött Jónás fejére, mire ő elbágyadt. A halálát kívánta, és azt mondta: Jobb meghalnom, mint élnem!
9. vers
Akkor Isten azt kérdezte Jónástól: Vajon méltán haragszol-e a ricinusbokor miatt? Ő azt mondta: Méltán haragszom, mindhalálig!
10. vers
Az Úr pedig azt mondta: Te szánod a bokrot, amelyért nem te fáradtál, és amelyet nem te neveltél, amely egy éjjel felnövekedett, és egy másik éjjel elpusztult,
11. vers
és én ne szánjam Ninivét, a nagy várost, amelyben több mint tizenkétszer tízezer ember van, akik nem tudnak különbséget tenni a jobb és a bal kezük között? És sok ott a jószág is!
Könyvek
