Mózes ötödik könyve

1. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Ezeket a szavakat mondta Mózes az egész Izráelnek a Jordánon túl a pusztában, a mezőségen, a Vörös-tengerrel szemben, Párán és Tófel, Lábán és Hacérót és Dí-Záháb között.


2. vers

Tizenegy napi járóföld volt az út a Hórebtől, a Széír-hegyen át Kádés-Barneáig.


3. vers

A negyvenedik esztendőben, a tizenegyedik hónapban, a hónap első napján történt, hogy elmondta Mózes Izráel fiainak mindazt, amit az Úr parancsolt neki felőlük,


4. vers

miután megverte Szíhónt, az emóriak királyát, aki Hesbónban lakott, meg Ógot, Básán királyát, aki Astárótban lakott Edrei mellett.


5. vers

Így kezdte Mózes magyarázni ezt a törvényt a Jordánon túl, Móáb földjén:


6. vers

Az Úr, a mi Istenünk, így szólt hozzánk a Hóreben: „Elég ideig laktatok e hegy alatt.


7. vers

Forduljatok meg, induljatok, menjetek az emóriak hegyére és a vele szomszédos vidékekre, a mezőségre, a dombvidékre dél felé, a tenger partjára, a kánaániak földjére és a Libánonra, a nagy folyóvízig, az Eufrátesz folyamig.


8. vers

Íme, elétek adtam ezt a földet. Menjetek be, és vegyétek birtokba azt a földet, amely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nekik és utánuk az ő utódaiknak adja.”


9. vers

Abban az időben azt mondtam nektek: „Nem tudom egyedül gondotokat viselni.


10. vers

Az Úr, a ti Istenetek annyira megsokasított titeket, hogy most már oly sokan vagytok, mint az égen a csillag.


11. vers

Az Úr, a ti atyáitok Istene szaporítson meg benneteket ezerszeresére annak, ahányan most vagytok, és áldjon meg, ahogyan megígérte nektek!


12. vers

Hogyan hordozhatnám egymagam a bajaitokat, terheiteket és peres ügyeteket?


13. vers

Válasszatok magatoknak a ti törzseitekből bölcs, értelmes és tapasztalt férfiakat, és én elöljáróitokká teszem őket.”


14. vers

Ti így feleltetek nekem: „Helyesen mondtad, hogy mit tegyünk.”


15. vers

Vettem tehát törzseitek főembereit, bölcs és ismert férfiakat, és elöljáróitokká tettem őket. Ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké, tizedesekké és tiszttartókká minden törzsben.


16. vers

Bíráitoknak pedig ezt parancsoltam abban az időben: „Hallgas­sátok meg testvéreiteket, és igazságosan ítéljetek mindenkinek az ügyében, akár testvéretekkel, akár jövevénnyel van dolgotok!


17. vers

Ne legyetek személyválogatók az ítéletben: a kicsit ugyanúgy hallgassátok meg, mint a nagyot. Ne féljetek senkitől, mert az ítélet Istené. Ami pedig nehéznek látszik nektek, hozzátok énelém, és én meghallgatom.”


18. vers

Így parancsoltam meg nektek abban az időben mindent, amit tennetek kell.


19. vers

Azután elindultunk a Hórebtől, és bejártuk azt a nagy és félelmetes pusztát, amelyet az emóriak hegye felé menve láttatok, ahogy megparancsolta nekünk az Úr, a mi Istenünk. Végül eljutottunk Kádés-Barneába.


20. vers

Ott azt mondtam nektek: „Eljutottatok az emóriak hegyvidékére, amelyet nekünk ad az Úr, a mi Istenünk.


21. vers

Íme, eléd adta az Úr, a te Istened ezt a földet: menj föl, vedd birtokodba, amint megmondta neked az Úr, atyáid Istene. Ne félj, és meg ne rettenj!”


22. vers

Ti pedig mindnyájan hozzám jöttetek, és azt mondtátok: „Küldjünk előre embereket, hogy kémleljék ki nekünk azt a földet, és hozzanak nekünk hírt az út felől, hogy melyiken menjünk föl, és a városok felől, amelyekbe be fogunk vonulni.”


23. vers

Tetszett nekem ez a beszéd, és kiválasztottam közületek tizenkét férfit, minden törzsből egyet.


24. vers

Ezek elindultak, és fölmentek a hegyvidékre, és eljutottak az Eskól-völgyig, és kikémlelték.


25. vers

Szedtek a kezükbe annak a földnek a gyümölcséből, és elhozták hozzánk. Hírt is hoztak nekünk, azt mondták: „Jó az a föld, amelyet az Úr, a mi Istenünk ad nekünk.”


26. vers

Ti azonban nem akartatok fölmenni, hanem pártot ütöttetek az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsa ellen.


27. vers

Zúgolódtatok a sátraitokban, és azt mondtátok: „Azért hozott ki bennünket az Úr Egyiptom földjéről, mert gyűlöl minket. Az emóriak kezébe akar adni minket, hogy elpusztítson.


28. vers

Hova mehetnénk?” Testvéreink megrettentették a szívünket, amikor azt mondták: „Nagyobb és szálasabb nálunk az a nép. Nagy városokat láttunk, a falaik égig érnek, sőt még Anák-fiakat is láttunk ott!”


29. vers

Akkor azt mondtam nektek: „Ne rettegjetek, és ne féljetek tőlük.


30. vers

Az Úr, a ti Istenetek előttetek megy, ő harcol értetek ugyanúgy, ahogy Egyiptomban cselekedett veletek szemetek láttára;


31. vers

és a pusztában is láttad, hogy úgy hordozott téged az Úr, a te Istened, ahogy az ember a fiát hordozza, mind az egész úton, amelyen jártatok, míg erre a helyre nem jutottatok.”


32. vers

Mégsem hittetek az Úrnak, a ti Isteneteknek,


33. vers

aki előttetek járt az úton, éjjel tűzben és nappal felhőben, hogy helyet szemeljen ki nektek, ahol táborozhattok, hogy megmutassa nektek az utat, amelyen járhattok.


34. vers

Mikor az Úr meghallotta beszédeteket, megharagudott, és megesküdött e szavakkal:


35. vers

„E gonosz nemzedékből senki sem látja meg azt a jó földet, amely felől megesküdtem, hogy atyáitoknak adom.


36. vers

Kivéve Kálébot, Jefunne fiát. Ő meglátja, és neki és fiainak adom azt a földet, amelyre lábát tette, mert tökéletesen követte az Urat.”


37. vers

Még rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: „Te sem mész be oda!


38. vers

Józsué, Nún fia, aki előtted áll, ő megy be oda. Ezért biztasd őt, mert ő osztja el az örökséget Izráelnek.


39. vers

De gyermekeitek, akikről azt mondtátok, hogy prédává lesznek, és fiaitok, akik még nem tudják, mi a jó, és mi a gonosz, ők bemennek majd oda, mert nekik adom, és ők veszik birtokba.


40. vers

Ti pedig forduljatok vissza, és induljatok a pusztába, a Vörös-tenger felé.”


41. vers

Erre azt feleltétek nekem: „Vétkeztünk az Úr ellen. Fölvonulunk és harcolunk, pontosan úgy, ahogy az Úr, a mi Istenünk parancsolta nekünk!” És mindegyikőtök felövezte magát a maga harci eszközeivel, és készek voltatok fölmenni arra a hegyre.


42. vers

De az Úr azt mondta nekem: „Mondd meg nekik: Ne menjetek föl, és ne harcoljatok, hogy meg ne verjenek ellenségeitek, mert nem vagyok köztetek.”


43. vers

Én elmondtam ezt nektek, de nem hallgattatok rám, hanem pártot ütöttetek az Úr parancsa ellen, vakmerősködtetek, és fölmentetek a hegyre.


44. vers

De kijöttek ellenetek a hegyvidéken lakó emóriak, és űzőbe vettek, mint a méhek, és vágtak benneteket Széírtől Hormáig.


45. vers

Akkor visszatértetek onnan, és sírtatok az Úr színe előtt, de nem hallgatta meg a szavatokat, és nem figyelt rátok.


46. vers

Ezért kellett Kádésban olyan hosszú ideig laknotok.

Fejezetek:


Könyvek