Mózes ötödik könyve
32. fejezet
1. vers
Figyeljetek, egek, hadd szóljak!
Hallgassa a föld is szám beszédeit!
2. vers
Csepegjen tanításom, mint az eső,
hulljon a beszédem, mint a harmat,
mint langyos zápor a gyenge fűre
s mint enyhe permet a pázsitra!
3. vers
Az Úr nevét hirdetem,
magasztaljátok Istenünket!
4. vers
Kőszikla ő! Tettei tökéletesek,
mert minden útja igazságos.
Hűséges Isten, nem csalárd,
hanem igaz és egyenes ő.
5. vers
Gonoszak voltak hozzá,
nem fiai többé, magukat gyalázták meg,
romlott és elvetemült nemzedék.*
6. vers
Így fizettek-e az Úrnak,
balga és eszement nép?
Nem atyád-e ő, aki teremtett?
Ő alkotott és tett erőssé.
7. vers
Emlékezzél meg az ősidőkről,
gondold végig az elmúlt nemzedékek éveit!
Kérdezd meg atyádat, és elmondja neked,
véneidet, és elbeszélik neked!
8. vers
Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek,
mikor különválasztotta az emberek fiait,
megszabta a népek határait
Izráel fiainak száma szerint.
9. vers
Mert az Úr része az ő népe,
Jákób a sors szerinti öröksége.
10. vers
Puszta földön talált rá,
zordon, kietlen sivatagban.
Körülvette, gondja volt rá,
őrizte, mint szeme fényét.
11. vers
Amint a fészkén felrebbenő sas
fiai fölött lebeg,
kiterjeszti fölöttük szárnyát,
fölveszi őket,
és tollain emeli őket.
12. vers
Az Úr vezette egymaga,
nem volt vele más isten.
13. vers
A föld magaslatain vezette őt,
mezők terméseivel etette,
kősziklából is mézzel táplálta,
olajjal a kovakőből is.
14. vers
A tehenek vaját és a juhok tejét
a bárányok kövérjével,
a básáni kosokat és bakkecskéket
a búza javával etted,
és szőlő vérével, borral ittad.
15. vers
Meghízott Jesurún, és rugódozott.
Meghíztál, megkövéredtél, elhájasodtál.
És elhagyta Istent, a Teremtőjét,
és megvetette üdvösségének kőszikláját.
16. vers
Idegen istenekkel ingerelték,
utálatosságokkal bosszantották őt.
17. vers
Ördögöknek áldoztak, nem Istennek,
isteneknek, akiket nem ismertek,
újaknak, akik csak most kerültek elő,
akiket nem rettegtek atyáitok.
18. vers
A Kősziklát, aki nemzett, elfelejtetted,
megfeledkeztél Istenről, aki világra hozott.
19. vers
Látta ezt az Úr,
és megutálta bosszúságában fiait és leányait,
20. vers
és azt mondta: Elrejtem arcomat előlük,
hadd látom, mi lesz a végük!
Mert elzüllött nemzetség ez,
olyan fiak, akikben nincs hűség.
21. vers
Azzal ingereltek ők, ami nem isten,
hiábavalóságaikkal bosszantottak engem.
Én pedig azzal ingerlem őket, ami nem nép, />
bolond nemzettel bosszantom őket.
22. vers
Mert tűz lobban föl haragomban,
és ég a Seol fenekéig,
megemészti a földet és gyümölcsét,
és felgyújtja a hegyek alapjait.
23. vers
Elhalmozom őket veszedelemmel,
összes nyilamat rájuk bocsátom.
24. vers
Éhség aszalja, láz
és keserű dögvész emészti őket,
a vadak fogait is rájuk bocsátom
a porban csúszó kígyó mérgével együtt.
25. vers
Kívül fegyver pusztít,
otthonaikban rémület;
ifjat és szüzet,
csecsszopót és vénembert egyaránt.
26. vers
Ezt gondoltam: Elfújom őket,
kitörlöm emlékezetüket az emberek közül.
27. vers
De tartok az ellenség csúfolódásától,
hogy szorongatóik a dolgot félremagyarázzák,
és hogy azt mondják: A mi kezünk hatalmas,
és nem az Úr cselekedte mindezt!
28. vers
Mert tanácstalan nép ez,
és nincs bennük értelem.
29. vers
Vajha bölcsek volnának, megértenék ezt,
meggondolnák, hogy mi lesz a végük.
30. vers
Miképp kergethetne ezret egy,
és kettő hogyan űzhetne tízezret,
ha Kősziklájuk oda nem adja őket,
és ha az Úr ki nem szolgáltatja őket?!
31. vers
Mert a mi Kősziklánk nem olyan, mint az ő kősziklájuk,
ellenségeink is megítélhetik.
32. vers
Mert az ő szőlőjük Sodoma szőlője
és Gomora mezősége,
bogyóik mérgesek,
gerezdjeik keserűek.
33. vers
Sárkányok mérge az ő boruk,
áspiskígyóknak kegyetlen epéje.
34. vers
Nincsen-e elrejtve ez nálam,
lepecsételve az én kincseim között?
35. vers
Enyém a bosszúállás és a megtorlás,
amikor lábuk megtántorodik.
Mert közel van veszedelmük napja,
és siet, ami rájuk vár.
36. vers
Mert megítéli népét az Úr,
és megkönyörül szolgáin,
ha látja, hogy elfogyott az erő,
és védett és védtelen odavan.
37. vers
Azt mondja: Hol vannak isteneik,
a kőszikla, amelyben bizakodtak?
38. vers
Akik megették véresáldozataik kövérjét,
megitták italáldozatuk borát,
keljenek föl, és segítsenek meg titeket,
és oltalmazzanak meg titeket!
39. vers
Most lássátok meg, hogy én,
csakis én vagyok egyedül,
és nincs Isten kívülem!
Én ölök és elevenítek,
én sebzek meg, és én gyógyítok,
és nincs, aki megszabadítson a kezemből.
40. vers
Mert kezemet az égre fölemelem,
és azt mondom: Én örökké élek!
41. vers
Ha megélesítem fényes kardomat,
és ítéletre nyújtom ki kezemet,
bosszút állok ellenségeimen,
és megfizetek gyűlölőimnek.
42. vers
Nyilaimat vérrel részegítem,
és kardom jóllakik hússal,
a legyilkoltak és foglyok vérével,
az ellenség vezéreinek fejével.
43. vers
Ujjongjatok, ti, nemzetek, az ő népével!
Mert megtorolja szolgái vérét,
bosszút áll ellenségein,
de földjének és népének megbocsát.*
44. vers
Azután Mózes elment, és elmondta ennek az éneknek minden szavát a nép füle hallatára Józsuéval, Nún fiával.
45. vers
Miután Mózes végig elmondta mindezeket a szavakat egész Izráelnek,
46. vers
így szólt hozzájuk: Szívleljétek meg mindezeket az igéket, amelyekkel ma bizonyságot teszek ellenetek, és parancsoljátok meg fiaitoknak, hogy tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden igéjét.
47. vers
Mert nem hiábavaló ige ez nektek, hanem ez a ti életetek. Ez által az ige által hosszabbítjátok meg napjaitokat azon a földön, amelyre átmentek a Jordánon, hogy a tietek legyen.
48. vers
Ugyanezen a napon így szólt az Úr Mózeshez:
49. vers
Menj föl ide, az Abárim-hegységbe, a Nebó-hegyre, amely Móáb földjén van, Jerikóval szemben. Nézd meg Kánaán földjét, amelyet Izráel fiainak tulajdonába adok.
50. vers
Azután meghalsz a hegyen, amelyre fölmész, és őseidhez takaríttatsz, amint Áron, a testvéred is meghalt a Hór-hegyen, és népéhez takaríttatott.
51. vers
Mert vétkeztetek ellenem Izráel fiai között a versengés vizénél, a Cin-pusztában Kádésnál, mert nem szenteltetek meg engem Izráel fiai között.
52. vers
Ezért megláthatod ugyan szemközt a földet, de arra a földre, amelyet Izráel fiainak adok, nem mehetsz be.
Könyvek
