capitolul 32
Figyeljetek, egek, hadd szóljak!
Hallgassa a föld is szám beszédeit!
Csepegjen tanításom, mint az eső,
hulljon a beszédem, mint a harmat,
mint langyos zápor a gyenge fűre
s mint enyhe permet a pázsitra!
Az Úr nevét hirdetem,
magasztaljátok Istenünket!
Kőszikla ő! Tettei tökéletesek,
mert minden útja igazságos.
Hűséges Isten, nem csalárd,
hanem igaz és egyenes ő.
Gonoszak voltak hozzá,
nem fiai többé, magukat gyalázták meg,
romlott és elvetemült nemzedék.*
Így fizettek-e az Úrnak,
balga és eszement nép?
Nem atyád-e ő, aki teremtett?
Ő alkotott és tett erőssé.
Emlékezzél meg az ősidőkről,
gondold végig az elmúlt nemzedékek éveit!
Kérdezd meg atyádat, és elmondja neked,
véneidet, és elbeszélik neked!
Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek,
mikor különválasztotta az emberek fiait,
megszabta a népek határait
Izráel fiainak száma szerint.
Mert az Úr része az ő népe,
Jákób a sors szerinti öröksége.
Puszta földön talált rá,
zordon, kietlen sivatagban.
Körülvette, gondja volt rá,
őrizte, mint szeme fényét.
Amint a fészkén felrebbenő sas
fiai fölött lebeg,
kiterjeszti fölöttük szárnyát,
fölveszi őket,
és tollain emeli őket.
Az Úr vezette egymaga,
nem volt vele más isten.
A föld magaslatain vezette őt,
mezők terméseivel etette,
kősziklából is mézzel táplálta,
olajjal a kovakőből is.
A tehenek vaját és a juhok tejét
a bárányok kövérjével,
a básáni kosokat és bakkecskéket
a búza javával etted,
és szőlő vérével, borral ittad.
Meghízott Jesurún, és rugódozott.
Meghíztál, megkövéredtél, elhájasodtál.
És elhagyta Istent, a Teremtőjét,
és megvetette üdvösségének kőszikláját.
Idegen istenekkel ingerelték,
utálatosságokkal bosszantották őt.
Ördögöknek áldoztak, nem Istennek,
isteneknek, akiket nem ismertek,
újaknak, akik csak most kerültek elő,
akiket nem rettegtek atyáitok.
A Kősziklát, aki nemzett, elfelejtetted,
megfeledkeztél Istenről, aki világra hozott.
Látta ezt az Úr,
és megutálta bosszúságában fiait és leányait,
és azt mondta: Elrejtem arcomat előlük,
hadd látom, mi lesz a végük!
Mert elzüllött nemzetség ez,
olyan fiak, akikben nincs hűség.
Azzal ingereltek ők, ami nem isten,
hiábavalóságaikkal bosszantottak engem.
Én pedig azzal ingerlem őket, ami nem nép,
bolond nemzettel bosszantom őket.
Mert tűz lobban föl haragomban,
és ég a Seol fenekéig,
megemészti a földet és gyümölcsét,
és felgyújtja a hegyek alapjait.
Elhalmozom őket veszedelemmel,
összes nyilamat rájuk bocsátom.
Éhség aszalja, láz
és keserű dögvész emészti őket,
a vadak fogait is rájuk bocsátom
a porban csúszó kígyó mérgével együtt.
Kívül fegyver pusztít,
otthonaikban rémület;
ifjat és szüzet,
csecsszopót és vénembert egyaránt.
Ezt gondoltam: Elfújom őket,
kitörlöm emlékezetüket az emberek közül.
De tartok az ellenség csúfolódásától,
hogy szorongatóik a dolgot félremagyarázzák,
és hogy azt mondják: A mi kezünk hatalmas,
és nem az Úr cselekedte mindezt!
Mert tanácstalan nép ez,
és nincs bennük értelem.
Vajha bölcsek volnának, megértenék ezt,
meggondolnák, hogy mi lesz a végük.
Miképp kergethetne ezret egy,
és kettő hogyan űzhetne tízezret,
ha Kősziklájuk oda nem adja őket,
és ha az Úr ki nem szolgáltatja őket?!
Mert a mi Kősziklánk nem olyan, mint az ő kősziklájuk,
ellenségeink is megítélhetik.
Mert az ő szőlőjük Sodoma szőlője
és Gomora mezősége,
bogyóik mérgesek,
gerezdjeik keserűek.
Sárkányok mérge az ő boruk,
áspiskígyóknak kegyetlen epéje.
Nincsen-e elrejtve ez nálam,
lepecsételve az én kincseim között?
Enyém a bosszúállás és a megtorlás,
amikor lábuk megtántorodik.
Mert közel van veszedelmük napja,
és siet, ami rájuk vár.
Mert megítéli népét az Úr,
és megkönyörül szolgáin,
ha látja, hogy elfogyott az erő,
és védett és védtelen odavan.
Azt mondja: Hol vannak isteneik,
a kőszikla, amelyben bizakodtak?
Akik megették véresáldozataik kövérjét,
megitták italáldozatuk borát,
keljenek föl, és segítsenek meg titeket,
és oltalmazzanak meg titeket!
Most lássátok meg, hogy én,
csakis én vagyok egyedül,
és nincs Isten kívülem!
Én ölök és elevenítek,
én sebzek meg, és én gyógyítok,
és nincs, aki megszabadítson a kezemből.
Mert kezemet az égre fölemelem,
és azt mondom: Én örökké élek!
Ha megélesítem fényes kardomat,
és ítéletre nyújtom ki kezemet,
bosszút állok ellenségeimen,
és megfizetek gyűlölőimnek.
Nyilaimat vérrel részegítem,
és kardom jóllakik hússal,
a legyilkoltak és foglyok vérével,
az ellenség vezéreinek fejével.
Ujjongjatok, ti, nemzetek, az ő népével!
Mert megtorolja szolgái vérét,
bosszút áll ellenségein,
de földjének és népének megbocsát.*
Azután Mózes elment, és elmondta ennek az éneknek minden szavát a nép füle hallatára Józsuéval, Nún fiával.
Miután Mózes végig elmondta mindezeket a szavakat egész Izráelnek,
így szólt hozzájuk: Szívleljétek meg mindezeket az igéket, amelyekkel ma bizonyságot teszek ellenetek, és parancsoljátok meg fiaitoknak, hogy tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden igéjét.
Mert nem hiábavaló ige ez nektek, hanem ez a ti életetek. Ez által az ige által hosszabbítjátok meg napjaitokat azon a földön, amelyre átmentek a Jordánon, hogy a tietek legyen.
Ugyanezen a napon így szólt az Úr Mózeshez:
Menj föl ide, az Abárim-hegységbe, a Nebó-hegyre, amely Móáb földjén van, Jerikóval szemben. Nézd meg Kánaán földjét, amelyet Izráel fiainak tulajdonába adok.
Azután meghalsz a hegyen, amelyre fölmész, és őseidhez takaríttatsz, amint Áron, a testvéred is meghalt a Hór-hegyen, és népéhez takaríttatott.
Mert vétkeztetek ellenem Izráel fiai között a versengés vizénél, a Cin-pusztában Kádésnál, mert nem szenteltetek meg engem Izráel fiai között.
Ezért megláthatod ugyan szemközt a földet, de arra a földre, amelyet Izráel fiainak adok, nem mehetsz be.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly