Mózes ötödik könyve
capítulo 32
verso 1
Figyeljetek, egek, hadd szóljak!
Hallgassa a föld is szám beszédeit!
verso 2
Csepegjen tanításom, mint az eső,
hulljon a beszédem, mint a harmat,
mint langyos zápor a gyenge fűre
s mint enyhe permet a pázsitra!
verso 3
Az Úr nevét hirdetem,
magasztaljátok Istenünket!
verso 4
Kőszikla ő! Tettei tökéletesek,
mert minden útja igazságos.
Hűséges Isten, nem csalárd,
hanem igaz és egyenes ő.
verso 5
Gonoszak voltak hozzá,
nem fiai többé, magukat gyalázták meg,
romlott és elvetemült nemzedék.*
verso 6
Így fizettek-e az Úrnak,
balga és eszement nép?
Nem atyád-e ő, aki teremtett?
Ő alkotott és tett erőssé.
verso 7
Emlékezzél meg az ősidőkről,
gondold végig az elmúlt nemzedékek éveit!
Kérdezd meg atyádat, és elmondja neked,
véneidet, és elbeszélik neked!
verso 8
Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek,
mikor különválasztotta az emberek fiait,
megszabta a népek határait
Izráel fiainak száma szerint.
verso 9
Mert az Úr része az ő népe,
Jákób a sors szerinti öröksége.
verso 10
Puszta földön talált rá,
zordon, kietlen sivatagban.
Körülvette, gondja volt rá,
őrizte, mint szeme fényét.
verso 11
Amint a fészkén felrebbenő sas
fiai fölött lebeg,
kiterjeszti fölöttük szárnyát,
fölveszi őket,
és tollain emeli őket.
verso 12
Az Úr vezette egymaga,
nem volt vele más isten.
verso 13
A föld magaslatain vezette őt,
mezők terméseivel etette,
kősziklából is mézzel táplálta,
olajjal a kovakőből is.
verso 14
A tehenek vaját és a juhok tejét
a bárányok kövérjével,
a básáni kosokat és bakkecskéket
a búza javával etted,
és szőlő vérével, borral ittad.
verso 15
Meghízott Jesurún, és rugódozott.
Meghíztál, megkövéredtél, elhájasodtál.
És elhagyta Istent, a Teremtőjét,
és megvetette üdvösségének kőszikláját.
verso 16
Idegen istenekkel ingerelték,
utálatosságokkal bosszantották őt.
verso 17
Ördögöknek áldoztak, nem Istennek,
isteneknek, akiket nem ismertek,
újaknak, akik csak most kerültek elő,
akiket nem rettegtek atyáitok.
verso 18
A Kősziklát, aki nemzett, elfelejtetted,
megfeledkeztél Istenről, aki világra hozott.
verso 19
Látta ezt az Úr,
és megutálta bosszúságában fiait és leányait,
verso 20
és azt mondta: Elrejtem arcomat előlük,
hadd látom, mi lesz a végük!
Mert elzüllött nemzetség ez,
olyan fiak, akikben nincs hűség.
verso 21
Azzal ingereltek ők, ami nem isten,
hiábavalóságaikkal bosszantottak engem.
Én pedig azzal ingerlem őket, ami nem nép, />
bolond nemzettel bosszantom őket.
verso 22
Mert tűz lobban föl haragomban,
és ég a Seol fenekéig,
megemészti a földet és gyümölcsét,
és felgyújtja a hegyek alapjait.
verso 23
Elhalmozom őket veszedelemmel,
összes nyilamat rájuk bocsátom.
verso 24
Éhség aszalja, láz
és keserű dögvész emészti őket,
a vadak fogait is rájuk bocsátom
a porban csúszó kígyó mérgével együtt.
verso 25
Kívül fegyver pusztít,
otthonaikban rémület;
ifjat és szüzet,
csecsszopót és vénembert egyaránt.
verso 26
Ezt gondoltam: Elfújom őket,
kitörlöm emlékezetüket az emberek közül.
verso 27
De tartok az ellenség csúfolódásától,
hogy szorongatóik a dolgot félremagyarázzák,
és hogy azt mondják: A mi kezünk hatalmas,
és nem az Úr cselekedte mindezt!
verso 28
Mert tanácstalan nép ez,
és nincs bennük értelem.
verso 29
Vajha bölcsek volnának, megértenék ezt,
meggondolnák, hogy mi lesz a végük.
verso 30
Miképp kergethetne ezret egy,
és kettő hogyan űzhetne tízezret,
ha Kősziklájuk oda nem adja őket,
és ha az Úr ki nem szolgáltatja őket?!
verso 31
Mert a mi Kősziklánk nem olyan, mint az ő kősziklájuk,
ellenségeink is megítélhetik.
verso 32
Mert az ő szőlőjük Sodoma szőlője
és Gomora mezősége,
bogyóik mérgesek,
gerezdjeik keserűek.
verso 33
Sárkányok mérge az ő boruk,
áspiskígyóknak kegyetlen epéje.
verso 34
Nincsen-e elrejtve ez nálam,
lepecsételve az én kincseim között?
verso 35
Enyém a bosszúállás és a megtorlás,
amikor lábuk megtántorodik.
Mert közel van veszedelmük napja,
és siet, ami rájuk vár.
verso 36
Mert megítéli népét az Úr,
és megkönyörül szolgáin,
ha látja, hogy elfogyott az erő,
és védett és védtelen odavan.
verso 37
Azt mondja: Hol vannak isteneik,
a kőszikla, amelyben bizakodtak?
verso 38
Akik megették véresáldozataik kövérjét,
megitták italáldozatuk borát,
keljenek föl, és segítsenek meg titeket,
és oltalmazzanak meg titeket!
verso 39
Most lássátok meg, hogy én,
csakis én vagyok egyedül,
és nincs Isten kívülem!
Én ölök és elevenítek,
én sebzek meg, és én gyógyítok,
és nincs, aki megszabadítson a kezemből.
verso 40
Mert kezemet az égre fölemelem,
és azt mondom: Én örökké élek!
verso 41
Ha megélesítem fényes kardomat,
és ítéletre nyújtom ki kezemet,
bosszút állok ellenségeimen,
és megfizetek gyűlölőimnek.
verso 42
Nyilaimat vérrel részegítem,
és kardom jóllakik hússal,
a legyilkoltak és foglyok vérével,
az ellenség vezéreinek fejével.
verso 43
Ujjongjatok, ti, nemzetek, az ő népével!
Mert megtorolja szolgái vérét,
bosszút áll ellenségein,
de földjének és népének megbocsát.*
verso 44
Azután Mózes elment, és elmondta ennek az éneknek minden szavát a nép füle hallatára Józsuéval, Nún fiával.
verso 45
Miután Mózes végig elmondta mindezeket a szavakat egész Izráelnek,
verso 46
így szólt hozzájuk: Szívleljétek meg mindezeket az igéket, amelyekkel ma bizonyságot teszek ellenetek, és parancsoljátok meg fiaitoknak, hogy tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden igéjét.
verso 47
Mert nem hiábavaló ige ez nektek, hanem ez a ti életetek. Ez által az ige által hosszabbítjátok meg napjaitokat azon a földön, amelyre átmentek a Jordánon, hogy a tietek legyen.
verso 48
Ugyanezen a napon így szólt az Úr Mózeshez:
verso 49
Menj föl ide, az Abárim-hegységbe, a Nebó-hegyre, amely Móáb földjén van, Jerikóval szemben. Nézd meg Kánaán földjét, amelyet Izráel fiainak tulajdonába adok.
verso 50
Azután meghalsz a hegyen, amelyre fölmész, és őseidhez takaríttatsz, amint Áron, a testvéred is meghalt a Hór-hegyen, és népéhez takaríttatott.
verso 51
Mert vétkeztetek ellenem Izráel fiai között a versengés vizénél, a Cin-pusztában Kádésnál, mert nem szenteltetek meg engem Izráel fiai között.
verso 52
Ezért megláthatod ugyan szemközt a földet, de arra a földre, amelyet Izráel fiainak adok, nem mehetsz be.
Libros
