capítulo 1
Pál, Szilvánusz és Timóteus a thesszalonikai gyülekezetnek, Istenben, a mi Atyánkban és az Úr Jézus Krisztusban:
Kegyelem nektek és békesség az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól.
Mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek értetek, testvéreim, amint méltó is, mivelhogy felettébb megnövekedett a ti hitetek, és mindnyájatokban bővölködik az egymás iránti szeretet.
Annyira, hogy mi magunk dicsekszünk veletek az Isten gyülekezeteiben, állhatatosságotokkal és hitetekkel, minden üldöztetésetek és szorongattatásotok között, amelyet elviseltek.
Ez pedig Isten igazságos ítéletének jele, hogy méltónak ítéltessetek az Isten országára, amelyért szenvedtek is.
Mert igazságos dolog Isten előtt, hogy szorongattatással fizessen azoknak, akik titeket szorongatnak,
nektek pedig, akiket szorongatnak, nyugodalommal fizessen, mivelünk együtt, amikor megjelenik az Úr Jézus a mennyből hatalmának angyalaival,
tűz lángjában, és bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának.
Ezek majd örök veszedelemmel fognak bűnhődni az Úrtól és hatalmának dicsőségétől,
amikor eljön azon a napon, hogy megdicsőüljön szentjeiben, és csodálják mindazok, akik hittek, mint ahogy ti is hittetek bizonyságtételünknek.
Ezért imádkozunk is mindenkor értetek, hogy a mi Istenünk tegyen titeket méltóvá az elhívásra, és töltsön be titeket a jóban való teljes gyönyörködéssel és a hit hathatós munkálásával,
hogy megdicsőüljön a mi Urunk Jézus Krisztus neve bennetek, és ti is őbenne, a mi Istenünk és az Úr Jézus Krisztus kegyelméből.