Sámuel első könyve

capítulo 1

Capítulos:

Volt egy Rámátaim-Cófimból, az Efraim hegyvidékéről való ember, név szerint Elkána; efrátai volt, Jeróhámnak a fia, aki Elihú fia, aki Tóhú fia, aki Cúf fia.

verso 2

Két felesége volt: az egyiket Annának, a másikat pedig Peninnának hívták. Peninnának voltak gyermekei, de Annának nem.

verso 3

Ez az ember esztendőnként fölment a városából, hogy imádkozzék, és áldozatot mutasson be a Seregek Urának Silóban. Ott pedig Éli két fia, Hofni és Fineás volt az Úr papja.

verso 4

Valahányszor Elkána áldozott, Peninnának, a feleségének és minden fiának és leányának áldozati részt adott.

verso 5

Annának pedig kétakkora részt adott, mivel Annát igen szerette. De az Úr bezárta az ő méhét.

verso 6

Vetélytársa ezért igen bosszantotta Annát, hogy fölingerelje, mivel az Úr bezárta méhét.

verso 7

Így történt ez esztendőről esztendőre. Valahányszor fölment az Úr házába, ezzel bosszantotta. Ő pedig sírt, és semmit sem evett.

verso 8

Ekkor azt mondta a férje, Elkána: Anna, miért sírsz, és miért nem eszel? Mi felett bánkódsz a szívedben? Hát nem többet érek-e én neked tíz fiúnál?

verso 9

Miután ettek és ittak Silóban, Anna fölkelt, Éli pap pedig az Úr templomában az ajtófélfánál ült a székében.

verso 10

Az asszony lelkében elkeseredve könyörgött az Úrnak, és igen sírt.

verso 11

És fogadást tett, és ezt mondta: Seregek Ura! Ha megtekinted szolgálóleányod nyomorúságát, és megemlékezel rólam, és nem feledkezel el szolgálóleányodról, hanem fiúmagzatot adsz szolgálóleányodnak, én őt egész életére az Úrnak ajánlom, és soha nem érinti borotva a fejét.

verso 12

Mivel pedig hosszasan imádkozott az Úr előtt, Éli figyelte a száját.

verso 13

És mivel Anna szívében könyörgött, csak ajka mozgott, szava pedig nem volt hallható, Éli azt gondolta, hogy részeg.

verso 14

Ezért azt mondta neki Éli: Meddig tart még a részegséged? Távolítsd el magadtól az italt.

verso 15

Anna pedig így felelt: Nem, uram! Bánatos lelkű asszony vagyok én. Sem bort, sem részegítő italt nem ittam, csak szívemet öntöttem ki az Úr előtt.

verso 16

Ne tartsd a te szolgálóleányodat rossz asszonynak, mert az én bánatomnak és szomorúságomnak teljességéből szóltam mind ez idáig.

verso 17

Éli így felelt neki: Eredj el békességgel, és Izráel Istene teljesítse kérésedet, amit tőle kértél.

verso 18

Ő pedig ezt mondta: Legyen kedves előtted a szolgálóleányod! És elment az asszony a maga útjára; evett, és arca többé nem volt szomorú.

verso 19

Majd reggel fölkeltek, és miután imádkoztak az Úr előtt, visszatértek, elmentek haza Rámába. És ismerte Elkána a feleségét, Annát, és az Úr megemlékezett róla.

verso 20

Az történt egy idő múlva, hogy várandós lett Anna, fiút szült, és Sámuelnek nevezte, mert azt mondta: Az Úrtól kértem őt.

verso 21

És mikor fölment az a férfi, Elkána és egész háza népe, hogy bemutassa az Úrnak esztendőnként való áldozatát és fogadását,

verso 22

Anna nem ment föl, hanem azt mondta férjének: Mihelyt a gyermeket elválasztom, fölviszem, hogy az Úr előtt megjelenjen, és ott maradjon örökké.

verso 23

Férje, Elkána azt felelte neki: Tégy úgy, ahogy jónak látod, maradj itthon, míg elválasztod. Csak az Úr teljesítse be a beszédét! Otthon maradt azért az asszony, és szoptatta gyermekét, amíg el nem választotta.

verso 24

Miután elválasztotta, fölvitte magával egy hároméves bikával, egy efa liszttel és egy tömlő borral együtt, és bevitte az Úr házába, Silóba. A gyermek pedig még igen kicsi volt.

verso 25

És levágták a bikát, és a gyermeket Élihez vitték.

verso 26

Ő pedig ezt mondta: Ó, uram! Él a te lelked, uram, hogy én vagyok az az asszony, aki itt állt melletted, és egykor könyörgött az Úrhoz.

verso 27

Ezért a fiúért könyörögtem, és az Úr megadta kérésemet, amit tőle kértem.

verso 28

Most azért az Úrnak szentelem őt. Legyen egész életére az Úrnak szentelve! És imádkoztak ott az Úrhoz.