Sámuel első könyve
capítulo 8
verso 1
Amikor megöregedett Sámuel, fiait tették bírává Izráel fölött.
verso 2
Elsőszülött fiának Jóél volt a neve, a másodiknak Abijjá. Beérsebában bíráskodtak.
verso 3
De fiai nem az ő útján jártak, hanem telhetetlenek voltak, ajándékot fogadtak el, és elfordították az igaz ítéletet.
verso 4
Összegyűlt azért Izráel összes véne, és elmentek Sámuelhez Rámába.
verso 5
Azt mondták neki: Íme, megöregedtél, és fiaid nem a te utadon járnak. Most tehát tégy valakit királyunkká, hogy ő ítéljen fölöttünk, amint minden népnél szokás.
verso 6
De Sámuelnek nem tetszett ez a beszéd, hogy azt mondták: Adj nekünk királyt, hogy ő bíráskodjon fölöttünk. És az Úrhoz könyörgött.
verso 7
Az Úr azt mondta Sámuelnek: Fogadd el a nép szavát mindenben, amit mondanak, mert nem téged vetettek meg, hanem engem, hogy ne uralkodjam fölöttük.
verso 8
Veled is úgy tesznek, mint ahogy velem cselekedtek attól a naptól kezdve, amelyen kihoztam őket Egyiptomból, mindmáig: elhagytak, és idegen isteneknek szolgáltak.
verso 9
Most azért hallgass a szavukra, de tégy ellenük bizonyságot, és add tudtukra a király jogait, aki uralkodni fog fölöttük.
verso 10
Ekkor Sámuel elmondta az Úr minden szavát a népnek, amely királyt kért tőle.
verso 11
Azt mondta: A királynak, aki uralkodni fog fölöttetek, ez lesz a hatalma: fiaitokat elveszi, és harci szekereihez meg lovasaihoz sorozza be őket, és futnak harci szekere előtt.
verso 12
Parancsnokokká teszi őket ezer ember fölött, és hadnagyokká ötven ember fölött. Velük szántatja meg barázdáit, és velük végezteti aratását, általuk készítteti hadiszerszámait és harci szekereihez az eszközöket.
verso 13
Leányaitokat pedig elviszi kenőcskészítőnek, szakácsnőnek és sütőasszonynak.
verso 14
Elveszi a legjobb szántóföldjeiteket, szőlőiteket és olajfakertjeiteket, és szolgáinak adja.
verso 15
Veteményeitekből és szőlőitekből tizedet szed, és főbb embereinek meg hivatalnokainak adja.
verso 16
Elveszi szolgáitokat, szolgálóleányaitokat, legszebb ifjaitokat és még a szamaraitokat is, és a maga dolgát végezteti velük.
verso 17
Jószágotokból tizedet szed, ti pedig szolgái lesztek.
verso 18
Akkor majd panaszkodni fogtok királyotok miatt, akit magatok választottatok, de az Úr nem fog meghallgatni benneteket.
verso 19
A nép azonban nem akart Sámuel szavára hallgatni, és azt mondta: Nem, király legyen fölöttünk!
verso 20
Mi is úgy legyünk, mint a többi nép, hogy a királyunk bíráskodik fölöttünk is, előttünk jár, és vezeti harcainkat.
verso 21
Sámuel végighallgatta a nép beszédét, és elmondta az Úrnak.
verso 22
Az Úr ezt mondta Sámuelnek: Hallgass a szavukra, és adj nekik királyt! És Sámuel ezt mondta Izráel férfiainak: Menjetek haza, mindenki a maga városába!
Libros
