Sámuel első könyve
8. fejezet
1. vers
Amikor megöregedett Sámuel, fiait tették bírává Izráel fölött.
2. vers
Elsőszülött fiának Jóél volt a neve, a másodiknak Abijjá. Beérsebában bíráskodtak.
3. vers
De fiai nem az ő útján jártak, hanem telhetetlenek voltak, ajándékot fogadtak el, és elfordították az igaz ítéletet.
4. vers
Összegyűlt azért Izráel összes véne, és elmentek Sámuelhez Rámába.
5. vers
Azt mondták neki: Íme, megöregedtél, és fiaid nem a te utadon járnak. Most tehát tégy valakit királyunkká, hogy ő ítéljen fölöttünk, amint minden népnél szokás.
6. vers
De Sámuelnek nem tetszett ez a beszéd, hogy azt mondták: Adj nekünk királyt, hogy ő bíráskodjon fölöttünk. És az Úrhoz könyörgött.
7. vers
Az Úr azt mondta Sámuelnek: Fogadd el a nép szavát mindenben, amit mondanak, mert nem téged vetettek meg, hanem engem, hogy ne uralkodjam fölöttük.
8. vers
Veled is úgy tesznek, mint ahogy velem cselekedtek attól a naptól kezdve, amelyen kihoztam őket Egyiptomból, mindmáig: elhagytak, és idegen isteneknek szolgáltak.
9. vers
Most azért hallgass a szavukra, de tégy ellenük bizonyságot, és add tudtukra a király jogait, aki uralkodni fog fölöttük.
10. vers
Ekkor Sámuel elmondta az Úr minden szavát a népnek, amely királyt kért tőle.
11. vers
Azt mondta: A királynak, aki uralkodni fog fölöttetek, ez lesz a hatalma: fiaitokat elveszi, és harci szekereihez meg lovasaihoz sorozza be őket, és futnak harci szekere előtt.
12. vers
Parancsnokokká teszi őket ezer ember fölött, és hadnagyokká ötven ember fölött. Velük szántatja meg barázdáit, és velük végezteti aratását, általuk készítteti hadiszerszámait és harci szekereihez az eszközöket.
13. vers
Leányaitokat pedig elviszi kenőcskészítőnek, szakácsnőnek és sütőasszonynak.
14. vers
Elveszi a legjobb szántóföldjeiteket, szőlőiteket és olajfakertjeiteket, és szolgáinak adja.
15. vers
Veteményeitekből és szőlőitekből tizedet szed, és főbb embereinek meg hivatalnokainak adja.
16. vers
Elveszi szolgáitokat, szolgálóleányaitokat, legszebb ifjaitokat és még a szamaraitokat is, és a maga dolgát végezteti velük.
17. vers
Jószágotokból tizedet szed, ti pedig szolgái lesztek.
18. vers
Akkor majd panaszkodni fogtok királyotok miatt, akit magatok választottatok, de az Úr nem fog meghallgatni benneteket.
19. vers
A nép azonban nem akart Sámuel szavára hallgatni, és azt mondta: Nem, király legyen fölöttünk!
20. vers
Mi is úgy legyünk, mint a többi nép, hogy a királyunk bíráskodik fölöttünk is, előttünk jár, és vezeti harcainkat.
21. vers
Sámuel végighallgatta a nép beszédét, és elmondta az Úrnak.
22. vers
Az Úr ezt mondta Sámuelnek: Hallgass a szavukra, és adj nekik királyt! És Sámuel ezt mondta Izráel férfiainak: Menjetek haza, mindenki a maga városába!
Könyvek
