Sámuel első könyve
2. fejezet
1. vers
Anna így imádkozott:
Örvend szívem az Úrban,
fölemelte szarvamat az Úr.
Fölnyílt a szám ellenségeim ellen,
mert szabadításodnak örvendezek!
2. vers
Senki sincs olyan szent, mint az Úr,
sőt rajtad kívül senki sincs.
Nincsen olyan kőszikla, mint a mi Istenünk.*
3. vers
Ne szóljatok kevélyen, olyan kevélyen.
Szátokból ne jöjjön ki kérkedő szó,
mert mindentudó Isten az Úr,
és a tetteket ő ítéli meg.
4. vers
Az erős kézíjasokat összetöri,
és a roskadozókat erővel övezi föl.
5. vers
A jóllakottak elszegődnek kenyérért,
az éhezők pedig nem éheznek többé,
s míg a magtalan hét gyermeket szül,
a sokgyermekes megfogyatkozik.
6. vers
Az Úr öl és elevenít,
sírba visz, és visszahoz.
7. vers
Az Úr szegénnyé tesz, és meggazdagít,
megaláz és fölmagasztal.
8. vers
Fölemeli a porból a szegényt,
és a sárból kihozza a szűkölködőt,
hogy a hatalmasok mellé ültesse,
és a dicsőség székét adja nekik.
Mert az Úréi a föld oszlopai,
és rájuk helyezte a földkerekséget.
9. vers
Híveinek lábát megoltalmazza,
de az istentelenek a sötétségben némulnak el.
Mert nem az erő teszi hatalmassá az embert.
10. vers
Az Úr megrontja azokat, akik versengenek vele,
mennydörög fölöttük az égben.
Megítéli az Úr a föld határait,
királyának pedig hatalmat ad,
és fölemeli fölkentjének szarvát!
11. vers
Ezután Elkána hazament Rámába. A gyermek pedig az Úr szolgája lett Éli pap előtt.
12. vers
Éli fiai azonban gonosz emberek voltak, nem ismerték az Urat.
13. vers
A papok szokása a néppel szemben az volt, hogy ha valaki áldozatot mutatott be, eljött a pap szolgája, amikor a húst főzték, és a háromágú villácska a kezében volt.
14. vers
Beleszúrt vele a serpenyőbe, üstbe, fazékba vagy más edénybe, és mindazt, amit a villácskával kihúzott, magának vette el a pap. Így cselekedtek egész Izráel népével, mikor odamentek Silóba.
15. vers
Mielőtt a kövérjét feláldozták volna, eljött a pap szolgája, és azt mondta az áldozó embernek: Adj a papnak sütni való húst, mert nem fogad el tőled főtt húst, hanem csak nyerset.
16. vers
És ha az az ember azt mondta neki: „Hadd áldozzam meg először a kövérjét, azután vedd el, amit lelked kíván”, akkor azt mondták: Semmiképpen sem, hanem most add ide, mert ha nem, erővel elveszem!
17. vers
Igen nagy volt tehát az ifjak bűne az Úr előtt, mert az emberek megutálták az Úr áldozatát.
18. vers
Sámuel pedig, mint gyermek, gyolcséfóddal körülövezve szolgált az Úrnak.
19. vers
Anyja kicsiny felsőruhát csinált neki és fölvitte neki évről évre, amikor férjével fölment az esztendőnkénti áldozat bemutatására.
20. vers
És megáldotta Éli Elkánát és feleségét, és ezt mondta: Adjon neked az Úr magzatot ettől az asszonytól a helyett, akiért könyörgött, és akit felajánlott az Úrnak. Azután hazamentek.
21. vers
És meglátogatta az Úr Annát, aki fogant a méhében, és három fiút és két leányt szült. A gyermek Sámuel pedig az Úrnál nevelkedett föl.
22. vers
Éli már igen öreg volt. Meghallotta mindazt, amit a fiai cselekszenek egész Izráellel, és hogy az asszonyokkal hálnak, akik a gyülekezet sátrának bejárata előtt szolgálnak.
23. vers
Azt mondta nekik: Miért csináltok ilyeneket? Mert hallom gonosz cselekedeteiteket az egész néptől.
24. vers
Ne tegyétek, fiaim! Nem jó hír az, amelyet hallok. Vétkessé teszitek az Úr népét.
25. vers
Ha ember embertársa ellen vétkezik, megítéli őt Isten. De ha az Úr ellen vétkezik az ember, ki lehetne érette közbenjáró? De nem hallgattak apjuk szavára, mivel az Úr el akarta veszíteni őket.
26. vers
A gyermek Sámuel pedig egyre növekedett, és kedves volt mind az Úr, mind az emberek előtt.
27. vers
Azután eljött Isten embere Élihez, és ezt mondta neki: Így szól az Úr: Nem jelentettem-e ki magamat atyád házának, midőn Egyiptomban, a fáraó házában voltak?
28. vers
Papnak választottam őt magamnak Izráel minden nemzetsége közül, hogy áldozzon az oltáromon, hogy füstölőszert füstölögtessen, hogy az éfódot viselje előttem. Atyád házára bíztam Izráel fiainak minden tűzáldozatát.
29. vers
Miért tapossátok lábbal véresáldozatomat és ételáldozatomat, amelyet e hajlék számára rendeltem? Többre becsülöd fiaidat, mint engem, hogy magatokat hizlaljátok az én népem, Izráel minden áldozatának javával?!
30. vers
Azért így szól az Úr, Izráel Istene: Jóllehet megmondtam, hogy a te házad és atyád háza mindörökké előttem jár, de most mégis azt mondja az Úr: távol legyen tőlem, mert akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek, akik azonban engem megutálnak, megutáltatnak.
31. vers
Íme, olyan napok jönnek, hogy megtöröm erődet és atyád házának erejét, és nem lesz öregember a házadban.
32. vers
Majd meglátod Isten hajlékának romlását a sok jó helyett, amit tettem volna Izráellel. Bizony nem lesz öregember a házadban soha.
33. vers
Mindazáltal nem fogok mindenkit kiirtani oltárom mellől teérted, hogy epesszem a szemedet és gyötörjem a lelkedet. De házad többsége férfikora delén hal meg.
34. vers
Az legyen előtted a jel, ami két fiadon, Hofnin és Fineáson bekövetkezik, hogy egy napon halnak meg mind a ketten.
35. vers
De támasztok majd magamnak hűséges papot, aki kedvem és akaratom szerint cselekszik. Maradandó házat építek neki, és mindig az én fölkentem előtt fog járni.
36. vers
És aki megmarad házad népéből, eljön, hogy leboruljon előtte egy ezüstpénzecskéért és egy darab kenyérért, és ezt mondja: Fogadj föl engem a papi tisztségek egyikébe, hogy ehessem egy falat kenyeret!
Könyvek
