Sámuel első könyve
12. fejezet
1. vers
Akkor ezt mondta Sámuel egész Izráelnek: Íme, meghallgattam a szavatokat mindenben, amit nekem mondtatok, és királyt választottam nektek.
2. vers
Most íme, a király előttetek jár. Én pedig megöregedtem és megőszültem, és a fiaim, íme, köztetek vannak, és én is előttetek jártam ifjúságomtól fogva mind a mai napig.
3. vers
Itt vagyok, tegyetek bizonyságot ellenem az Úr előtt és az ő fölkentje előtt: kinek vettem el ökrét, és kinek vettem el szamarát, és kit csaltam meg, kit sanyargattam, és kitől fogadtam el ajándékot, hogy amiatt szemet hunyjak? Visszaadom nektek.
4. vers
Ők pedig így feleltek: Nem csaltál meg, nem sanyargattál bennünket, és senkitől sem fogadtál el semmit.
5. vers
Ő ezt mondta nekik: Tanú az Úr veletek együtt, és tanú az ő fölkentje is ezen a napon, hogy semmit sem találtatok kezemben! Ők pedig ezt felelték: Tanúk vagyunk!
6. vers
Akkor Sámuel ezt mondta a népnek: Igen, az Úr rendelte Mózest és Áront, és ő hozta ki atyáitokat Egyiptom földjéről!
7. vers
Most tehát álljatok elő, hadd perlekedjem veletek az Úr színe előtt az Úr minden igaz tettéért, amelyet veletek és atyáitokkal cselekedett.
8. vers
Amikor Jákób Egyiptomba jutott, atyáitok az Úrhoz kiáltottak, és az Úr elküldte Mózest és Áront, akik kihozták atyáitokat Egyiptomból, és letelepítették ezen a helyen.
9. vers
De ők elfelejtették az Urat, az ő Istenüket, azért adta őket Siserának, Hácór serege vezérének a kezébe, és a filiszteusok kezébe és Móáb királyának a kezébe, és azok harcoltak is ellenük.
10. vers
Akkor így kiáltottak az Úrhoz: Vétkeztünk, mert elhagytuk az Urat, és a Baaloknak és Astartéknak szolgáltunk. De most szabadíts meg minket ellenségeink kezéből, és neked fogunk szolgálni.
11. vers
Akkor elküldte az Úr Jerubbaalt és Bédánt és Jeftét és Sámuelt, és megszabadított titeket a körülöttetek lévő ellenségeitek kezéből, és biztonságban lakhattatok.
12. vers
De mikor láttátok, hogy Náhás, az Ammón fiainak királya ellenetek jön, ezt mondtátok nekem: Nem! Hanem király uralkodjék fölöttünk! Holott csak a ti Istenetek, az Úr a ti királyotok.
13. vers
Most azért itt van a király, akit ti választottatok, akit ti kértetek. Íme, az Úr királyt adott nektek.
14. vers
Bárcsak az Urat félnétek, és neki szolgálnátok, szavára hallgatnátok, és az Úr parancsa ellen nem lennétek engedetlenek; és mind ti, mind pedig a király, aki fölöttetek uralkodik, az Urat, a ti Isteneteket követnétek!
15. vers
Ha pedig nem hallgattok az Úr szavára, és az Úr szavával szemben engedetlenek lesztek, az Úr keze ellenetek fordul, ahogy atyáitok ellen fordult.
16. vers
Most azért álljatok elő, és lássátok meg, milyen nagy dolgokat visz véghez az Úr szemetek előtt.
17. vers
Hát nem a búzaaratás ideje van-e most? Kiáltani fogok az Úrhoz, és ő mennydörgést és esőt fog adni, hogy megtudjátok és meglássátok, milyen nagy a gonoszságotok az Úr szemében, amelyet elkövettetek, amikor királyt kértetek magatoknak.
18. vers
És az Úrhoz kiáltott Sámuel, és az Úr mennydörgést és esőt adott azon a napon. Ekkor az egész népet nagy félelem fogta el az Úr miatt és Sámuel miatt.
19. vers
És így szólt az egész nép Sámuelhez: Könyörögj szolgáidért Istenedhez, az Úrhoz, hogy ne haljunk meg, mert minden bűnünket csak tetéztük azzal a bűnnel, hogy királyt kértünk magunknak.
20. vers
Sámuel ezt mondta a népnek: Ne féljetek! Ti ugyan mind e gonoszságot elkövettétek, de azért most ne térjetek el az Úrtól, hanem szolgáljatok az Úrnak teljes szívetekből.
21. vers
Ne térjetek el a hiábavalóságok után, amelyek nem használnak, meg sem szabadíthatnak, mert semmik azok.
22. vers
Mert nem hagyja el az Úr a népét az ő nagy nevéért. Mert tetszett az Úrnak, hogy a saját népévé tegyen titeket.
23. vers
Sőt tőlem is távol legyen, hogy vétkezzem az Úr ellen, és felhagyjak az érettetek való könyörgéssel, hanem inkább tanítani foglak titeket a jó és egyenes útra.
24. vers
Csak féljétek az Urat, és hűségesen, teljes szívetekből szolgáljatok neki. Mert látjátok, milyen nagy dolgot cselekedett veletek.
25. vers
Ha pedig gonoszságban jártok, elvesztek királyotokkal együtt.
Könyvek
