Sámuel első könyve
15. fejezet
1. vers
Azután ezt mondta Sámuel Saulnak: Engem küldött el az Úr, hogy királlyá kenjelek föl népe, Izráel fölött. Most hát figyelj az Úr beszédére.
2. vers
Így szól a Seregek Ura: Megemlékeztem arról, amit Amálék Izráellel cselekedett, hogy útját állta, amikor feljött Egyiptomból.
3. vers
Most azért menj el, és verd meg Amálékot, és pusztítsátok el mindenét. Ne kedvezz neki, hanem öld meg a férfit és az asszonyt is, a gyermeket és a csecsemőt is mind, valamint az ökröt, a juhot, a tevét, a szamarat.
4. vers
Ekkor összehívta Saul a hadinépet, és megszámlálta őket Teláimban, kétszázezer gyalogost és tízezer embert Júdából.
5. vers
Azután Amálék városáig hatolt, és ott lesbe állt egy völgyben.
6. vers
A kénieknek ezt mondta Saul: Menjetek el innen, távozzatok el az amálékiek közül, hogy titeket is el ne pusztítsalak velük együtt, mert ti irgalmasságot cselekedtetek Izráel minden fiával, amikor Egyiptomból följöttek. Erre eltávoztak a kéniek az amálékiek közül.
7. vers
Saul pedig megverte Amálékot Havílától egészen a Súrba vezető útig, mely Egyiptommal szemben van.
8. vers
Agágot, az amálékiek királyát élve fogta el, de az egész népet kardélre hányatta.
9. vers
Saul és népe azonban megkímélte Agágot és a juhoknak, marháknak a javát, azaz a másodellésüket és a bárányokat. Mindazt, ami jó volt, nem akarták elpusztítani, csak ami hitvány vagy értéktelen dolog volt, azt pusztították el.*
10. vers
Akkor így szólt az Úr Sámuelhez:
11. vers
Megbántam, hogy királlyá tettem Sault, mert eltávozott tőlem, és beszédeimet nem tartotta meg. Sámuel is felháborodott, és egész éjszaka az Úrhoz kiáltott.
12. vers
Majd korán fölkelt, hogy reggel találkozzék Saullal. De ekkor hírül adták Sámuelnak ezeket: Saul Karmelba ment, és emlékoszlopot állított magának, azután megfordult, továbbment, és lement Gilgálba.
13. vers
Amint Sámuel Saulhoz érkezett, azt mondta neki Saul: Az Úr áldottja vagy te. Teljesítettem, amit az Úr parancsolt.
14. vers
Sámuel azonban ezt mondta: Mi az a juhbégetés, mely a fülembe hat, és az az ökörbőgés, amelyet hallok?
15. vers
Saul ezt mondta: Az amálékiektől hozták azokat, mert a nép megkímélte a juhok és az ökrök javát, hogy feláldozza az Úrnak, a te Istenednek. A többit pedig elpusztítottuk.
16. vers
Akkor Sámuel ezt mondta Saulnak: Engedd meg, hogy megmondjam neked, amit az Úr mondott nekem ma éjjel. Ő pedig így felelt: Beszélj!
17. vers
Erre Sámuel azt mondta: Nemde kicsi voltál a saját szemedben is, mégis Izráel törzseinek fejévé lettél, és az Úr királlyá kent föl Izráel fölött?!
18. vers
Elküldött téged az Úr utadra, és azt mondta: Menj, pusztítsd el a vétkes amálékieket, és hadakozzál ellenük mindaddig, amíg csak meg nem semmisíted őket.
19. vers
Miért nem hallgattál az Úr szavára, miért estél neki a prédának, és tetted azt, amit rossznak lát az Úr?
20. vers
Saul így felelt Sámuelnek: Én bizony hallgattam az Úr szavára, és azon az úton jártam, amelyre az Úr elküldött, és elhoztam Agágot, az amálékiek királyát, és elpusztítottam az amálékieket.
21. vers
De a nép elvette a prédából a kiirtásra szánt juhoknak és ökröknek a javát, hogy feláldozza az Úrnak, a te Istenednek Gilgálban.
22. vers
Erre azt mondta Sámuel:
Vajon kedvesebb-e az Úr előtt az égő- és véresáldozat,
mint az Úr szava iránti engedelmesség?
Íme, jobb az engedelmesség a véresáldozatnál
és a szófogadás a kosok kövérjénél!
23. vers
Mert olyan az engedetlenség, mint a varázslás,
és az ellenszegülés, mint a romlottság és a bálványimádás.
Mivel megvetetted az Úr beszédét,
ő is megvetett téged, hogy ne légy király.
24. vers
Erre Saul ezt mondta Sámuelnek: Vétkeztem, mert megszegtem az Úr szavát és a te beszédedet. Mert féltem a néptől, azért hallgattam a szavukra.
25. vers
Bocsásd meg azért vétkemet, és térj vissza velem, hogy könyörögjek az Úrnak.
26. vers
Sámuel pedig ezt felelte Saulnak: Nem térek vissza veled, mert megvetetted az Úr beszédét, és az Úr is megvetett téged, hogy ne légy király Izráel fölött.
27. vers
És amikor Sámuel megfordult, hogy elmenjen, Saul megragadta felsőruhájának a szárnyát, és az leszakadt.
28. vers
Ekkor azt mondta neki Sámuel: Elszakította tőled az Úr a mai napon Izráel királyságát és másnak adta, aki jobb nálad.
29. vers
Izráel Felségese pedig nem hazudik, és semmit meg nem bán, mert nem ember ő, hogy valamit megbánjon.
30. vers
Saul azt mondta: Vétkeztem, de azért becsülj meg engem népem vénei előtt és Izráel előtt. Jöjj vissza velem, hogy könyörögjek az Úrnak, a te Istenednek.
31. vers
Erre Sámuel Saullal tért vissza, és Saul könyörgött az Úrnak.
32. vers
Sámuel pedig ezt mondta: Hozzátok ide elém Agágot, Amálék királyát. Agág odament hozzá kevélyen,* mivel ezt gondolta magában: Bizonyára eltávozott a halál keserűsége.
33. vers
De Sámuel ezt mondta neki: Ahogy a te kardod asszonyokat tett gyermektelenné, úgy legyen gyermektelenné minden asszony között a te anyád is! És darabokra vagdalta Agágot az Úr előtt Gilgálban.
34. vers
Ezután Sámuel elment Rámába, Saul pedig fölment az ő házához Gibeába, Saul városába.
35. vers
Sámuel pedig nem látogatta meg többé Sault egészen halála napjáig. De Sámuel bánkódott Saul miatt. Az Úr pedig megbánta, hogy királlyá tette Sault Izráel fölött.
Könyvek
