Sámuel első könyve

chapter 15


Chapters:


verse #1

Azután ezt mondta Sámuel Saulnak: Engem küldött el az Úr, hogy királlyá kenjelek föl népe, Izráel fölött. Most hát figyelj az Úr beszédére.


verse #2

Így szól a Seregek Ura: Megemlékeztem arról, amit Amálék Izráellel cselekedett, hogy útját állta, amikor feljött Egyiptomból.


verse #3

Most azért menj el, és verd meg Amálékot, és pusztítsátok el mindenét. Ne kedvezz neki, hanem öld meg a férfit és az asszonyt is, a gyermeket és a csecsemőt is mind, valamint az ökröt, a juhot, a tevét, a szamarat.


verse #4

Ekkor összehívta Saul a hadinépet, és megszámlálta őket Teláimban, kétszázezer gyalogost és tízezer embert Júdából.


verse #5

Azután Amálék városáig hatolt, és ott lesbe állt egy völgyben.


verse #6

A kénieknek ezt mondta Saul: Menjetek el innen, távozzatok el az amálékiek közül, hogy titeket is el ne pusztítsalak velük együtt, mert ti irgalmasságot cselekedtetek Izráel minden fiával, amikor Egyiptomból följöttek. Erre eltávoztak a kéniek az amálékiek közül.


verse #7

Saul pedig megverte Amálékot Havílától egészen a Súrba vezető útig, mely Egyiptommal szemben van.


verse #8

Agágot, az amálékiek királyát élve fogta el, de az egész népet kardélre hányatta.


verse #9

Saul és népe azonban megkímélte Agágot és a juhoknak, marháknak a javát, azaz a másodellésüket és a bárányokat. Mindazt, ami jó volt, nem akarták elpusztítani, csak ami hitvány vagy értéktelen dolog volt, azt pusztították el.*


verse #10

Akkor így szólt az Úr Sámuelhez:


verse #11

Megbántam, hogy királlyá tettem Sault, mert eltávozott tőlem, és beszédeimet nem tartotta meg. Sámuel is felháborodott, és egész éjszaka az Úrhoz kiáltott.


verse #12

Majd korán fölkelt, hogy reggel találkozzék Saullal. De ekkor hírül adták Sámuelnak ezeket: Saul Karmelba ment, és emlékoszlopot állított magának, azután megfordult, továbbment, és lement Gilgálba.


verse #13

Amint Sámuel Saulhoz érkezett, azt mondta neki Saul: Az Úr áldottja vagy te. Teljesítettem, amit az Úr parancsolt.


verse #14

Sámuel azonban ezt mondta: Mi az a juhbégetés, mely a fülembe hat, és az az ökörbőgés, amelyet hallok?


verse #15

Saul ezt mondta: Az amálékiektől hozták azokat, mert a nép megkímélte a juhok és az ökrök javát, hogy feláldozza az Úrnak, a te Istenednek. A többit pedig elpusztítottuk.


verse #16

Akkor Sámuel ezt mondta Saulnak: Engedd meg, hogy megmondjam neked, amit az Úr mondott nekem ma éjjel. Ő pedig így felelt: Beszélj!


verse #17

Erre Sámuel azt mondta: Nemde kicsi voltál a saját szemedben is, mégis Izráel törzseinek fejévé lettél, és az Úr királlyá kent föl Izráel fölött?!


verse #18

Elküldött téged az Úr utadra, és azt mondta: Menj, pusztítsd el a vétkes amálékieket, és hadakozzál ellenük mindaddig, amíg csak meg nem semmisíted őket.


verse #19

Miért nem hallgattál az Úr szavára, miért estél neki a prédának, és tetted azt, amit rossznak lát az Úr?


verse #20

Saul így felelt Sámuelnek: Én bizony hallgattam az Úr szavára, és azon az úton jártam, amelyre az Úr elküldött, és elhoztam Agágot, az amálékiek királyát, és elpusztítottam az amálékieket.


verse #21

De a nép elvette a prédából a kiirtásra szánt juhoknak és ökröknek a javát, hogy feláldozza az Úrnak, a te Istenednek Gilgálban.


verse #22

Erre azt mondta Sámuel:

Vajon kedvesebb-e az Úr előtt az égő- és véresáldozat,

mint az Úr szava iránti engedelmesség?

Íme, jobb az engedelmesség a véresáldozatnál

és a szófogadás a kosok kövérjénél!


verse #23

Mert olyan az engedetlenség, mint a varázslás,

és az ellenszegülés, mint a romlottság és a bálványimádás.

Mivel megvetetted az Úr beszédét,

ő is megvetett téged, hogy ne légy király.


verse #24

Erre Saul ezt mondta Sámuelnek: Vétkeztem, mert megszegtem az Úr szavát és a te beszédedet. Mert féltem a néptől, azért hallgattam a szavukra.


verse #25

Bocsásd meg azért vétkemet, és térj vissza velem, hogy könyörögjek az Úrnak.


verse #26

Sámuel pedig ezt felelte Saulnak: Nem térek vissza veled, mert megvetetted az Úr beszédét, és az Úr is megvetett téged, hogy ne légy király Izráel fölött.


verse #27

És amikor Sámuel megfordult, hogy elmenjen, Saul megragadta felsőruhájának a szárnyát, és az leszakadt.


verse #28

Ekkor azt mondta neki Sámuel: Elszakította tőled az Úr a mai napon Izráel királyságát és másnak adta, aki jobb nálad.


verse #29

Izráel Felségese pedig nem hazudik, és semmit meg nem bán, mert nem ember ő, hogy valamit megbánjon.


verse #30

Saul azt mondta: Vétkeztem, de azért becsülj meg engem népem vénei előtt és Izráel előtt. Jöjj vissza velem, hogy könyörögjek az Úrnak, a te Istenednek.


verse #31

Erre Sámuel Saullal tért vissza, és Saul könyörgött az Úrnak.


verse #32

Sámuel pedig ezt mondta: Hozzátok ide elém Agágot, Amálék királyát. Agág odament hozzá kevélyen,* mivel ezt gondolta magában: Bizonyára eltávozott a halál keserűsége.


verse #33

De Sámuel ezt mondta neki: Ahogy a te kardod asszonyokat tett gyermektelenné, úgy legyen gyermektelenné minden asszony között a te anyád is! És darabokra vagdalta Agágot az Úr előtt Gilgálban.


verse #34

Ezután Sámuel elment Rámába, Saul pedig fölment az ő házához Gibeába, Saul városába.


verse #35

Sámuel pedig nem látogatta meg többé Sault egészen halála napjáig. De Sámuel bánkódott Saul miatt. Az Úr pedig megbánta, hogy királlyá tette Sault Izráel fölött.

Chapters:


Books