Sámuel második könyve

chapter 1


Chapters:


verse #1

Saul halála után, amikor Dávid visszatért az amálékiek legyőzéséből, és két napig Ciklagban időzött,


verse #2

íme, a harmadik napon egy férfi jött Saul táborából. A ruhája meg volt szaggatva, feje pedig porral volt behintve. Amikor Dávidhoz ért, a földre hullt, és meghajolt.


verse #3

Dávid megkérdezte: Honnan jössz? Ő így felelt: Izráel táborából menekültem el.


verse #4

Dávid azt mondta neki: Kérlek, mondd el nekem, mi történt! Ő pedig elmondta: Megfutamodott a nép a harcból, és közülük igen sokan elestek és meghaltak. Sőt Saul és fia, Jónátán is meghalt.


verse #5

Ekkor Dávid így szólt a hírhozó ifjúhoz: Honnan tudod, hogy meghalt Saul és a fia, Jónátán?


verse #6

Az ifjú így felelt: Éppen fölmentem a Gilbóa-hegyre, amikor Saul a dárdájára támaszkodott, és íme, a szekerek és a lovasok utolérték őt.


verse #7

Akkor Saul hátratekintett, meglátott engem és szólított. Én így válaszoltam: Íme, itt vagyok.


verse #8

Ő pedig ezt kérdezte: Ki vagy? Így feleltem neki: Egy amáléki.


verse #9

Akkor azt mondta nekem: Kérlek, állj mellém, és ölj meg engem, mert dermedtség fogott el engem, pedig a lélek még teljesen bennem van.


verse #10

Ezért mellé léptem, és megöltem, mert tudtam, hogy úgysem marad életben, miután elesett, és elhoztam fejéről a koronát meg karjáról az aranyperecet, és íme, idehoztam azokat az én uramnak.


verse #11

Ekkor Dávid megragadta a ruháit és megszaggatta, és ezt tette a többi ember is, akik vele voltak.


verse #12

Nagy zokogással sírtak és böjtöltek egész estig Saul és a fia, Jónátán miatt, és az Úr népe és Izráel háza miatt, mert fegyver által hullottak el.


verse #13

Azután Dávid ezt kérdezte az ifjútól, aki ezt elbeszélte neki: Hova való vagy? Ő így felelt: Egy jövevény amáléki férfi fia vagyok.


verse #14

Erre ismét így szólt hozzá Dávid: Hogy nem féltél fölemelni a kezedet az Úr fölkentjének elveszítésére?


verse #15

Azután odahívta Dávid az egyik szolgáját, és azt mondta neki: Menj, és öld meg őt! A szolga erre átdöfte, és az meghalt.


verse #16

Dávid azt mondta neki: Vére szálljon a fejedre, mert saját szád vallott ellened, mikor azt mondtad: Én öltem meg az Úr fölkentjét.


verse #17

Akkor Dávid ezzel a gyászénekkel siratta el Sault és fiát, Jónátánt.


verse #18

Azt mondta, hogy tanítsák meg Júda fiait erre az íjdalra, mely be lett írva Jásár könyvébe.


verse #19

Izráel! Ékességed elesett a halmaidon.

Ó, hogy elhullottak a hősök!


verse #20

Meg ne mondjátok Gátban,

ne hirdessétek Askelón utcáin,

hogy ne örvendjenek a filiszteusok leányai,

és ne ujjongjanak a körülmetéletlenek leányai.


verse #21

Gilbóa hegyei,

se harmat, se eső ne szálljon rátok,

mezőtök ne teremjen semmi áldozatra valót.

Mert ott hányták el az erős vitézek a pajzsot,

Saul is a pajzsát, mintha nem lett volna megkenve olajjal.


verse #22

A megsebzettek vérétől és a hősök kövérjétől

Jónátán íja nem rettent vissza,

és Saul nem forgatta hiába fegyverét.


verse #23

Sault és Jónátánt, akik egymást szerették és kedvelték,

míg éltek, a halál sem szakította el egymástól.

A sasoknál gyorsabbak

és az oroszlánoknál erősebbek voltak.


verse #24

Izráel leányai! Sirassátok Sault,

aki gyönyörű bíborba öltöztetett titeket,

és arannyal ékesítette föl a ruhátokat.


verse #25

Ó, hogy elhullottak a hősök a harcban!

Jónátán a halmaidon esett el!


verse #26

Sajnállak, testvérem, Jónátán,

nagyon kedves voltál nekem,

hozzám való szereteted csodálatosabb volt

az asszonyok szerelménél.


verse #27

Ó, hogy elhullottak a hősök,

és elpusztultak a harci szerszámok!

Chapters:


Books