Jób könyve

chapter 1


Chapters:


verse #1

Élt Úc földjén egy ember, akinek Jób volt a neve. Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélő volt, és kerülte a rosszat.


verse #2

Hét fia és három leánya született.


verse #3

Hétezer juh, háromezer teve és ötszáz iga ökör és ötszáz szamár volt a jószága. Szolgája is igen sok volt, és ez a férfiú nagyobb volt kelet minden fiánál.


verse #4

Fiai eljártak egymáshoz, és vendégséget szereztek otthonukban, ki-ki a maga napján. Üzentek, és meghívták három húgukat is, hogy együtt egyenek és igyanak velük.


verse #5

Mikor pedig a vendégség napjai sorra lejártak, elküldött értük Jób, és megszentelte őket. Korán reggel fölkelt, és égőáldozatot mutatott be mindnyájuk száma szerint. Mert ezt mondta Jób: Hátha vétkeztek a fiaim, és káromolták Istent szívükben! Így tett Jób minden alkalommal.


verse #6

Történt egy napon, hogy eljöttek az istenfiak, hogy az Úr színe elé járuljanak, és megjelent a Sátán is közöttük.


verse #7

Az Úr azt kérdezte a Sátántól: Honnan jössz? A Sátán így felelt az Úrnak: Körülkerültem és át- meg átjártam a földet.


verse #8

Az Úr azt mondta a Sátánnak: Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő, és kerüli a rosszat.


verse #9

A Sátán így felelt az Úrnak: Avagy ok nélkül féli Jób az Istent?


verse #10

Nem te vetted-e körül őt magát, házát és mindenét, amije van? Keze munkáját megáldottad, jószága igen megszaporodott e földön.


verse #11

De bocsássad csak rá a kezedet, sújts le vele mindarra, ami az övé, vajon akkor nem átkoz-e meg téged szemtől szembe?!


verse #12

Az Úr pedig azt mondta a Sátánnak: Íme, mindazt, amije van, a kezedbe adom, csak rá magára nem nyújthatod ki a kezedet. Ekkor kiment a Sátán az Úr elől.


verse #13

Történt egy napon, hogy fiai és leányai elsőszülött bátyjuk házában ettek, és bort ittak.


verse #14

Akkor követ jött Jóbhoz, és ezt mondta: Az ökrök szántottak, a szamarak pedig mellettük legelésztek.


verse #15

A sebaiak azonban rajtuk ütöttek, és elhajtották azokat, a szolgákat pedig fegyverrel ölték meg. Csak én magam menekültem meg, hogy hírt hozzak neked.


verse #16

Még ez beszélt, amikor jött egy másik, és azt mondta: Isten tüze hullott le az égből, és megégette a juhokat és a szolgákat, és megemésztette őket. Csak én magam menekültem el, hogy hírt hozzak neked.


verse #17

Még ez beszélt, amikor jött egy másik, és azt mondta: A káldeusok három csapattal rajtaütöttek a tevéken, és elhajtották azokat, a szolgákat pedig fegyverrel ölték meg. Csak én magam menekültem meg, hogy hírt hozzak neked.


verse #18

Még ez beszélt, amikor jött egy másik, és azt mondta: Fiaid és leányaid ettek, és bort ittak elsőszülött bátyjuk házában.


verse #19

És íme, nagy szél támadt a puszta felől, megrendítette a ház négy sarkát, az rászakadt a gyermekekre, és meghaltak. Csak én magam menekültem meg, hogy hírt hozzak neked.


verse #20

Akkor fölkelt Jób, megszaggatta a köntösét, megborotválta a fejét, a földre esett, leborult,


verse #21

és azt mondta: Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, és mezítelen térek vissza. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve!


verse #22

Mindezekben nem vétkezett Jób, és Isten ellen semmi helytelen dolgot nem cselekedett.

Chapters:


Books