chapter 40
Ekkor az Úr így szólt Jóbnak a forgószélből:
Rajta, övezd föl derekadat férfiasan!
Én kérdezlek, te pedig taníts engem!
Vajon semmivé teheted-e az én igazságomat;
kárhoztathatsz-e engem azért, hogy te légy igaz?
Van-e olyan a karod, mint Istené,
mennydörgő hangon szólsz-e, mint ő?
Ékesítsd csak föl magad fenséggel és méltósággal.
Ruházd föl magadat ékességgel és dicsőséggel!
Öntsd ki haragod tüzét,
láss meg minden kevélyt, és alázd meg őket!
Láss meg minden kevélyt, és törd meg őket,
és tipord el helyükön a gonoszokat.
Rejtsd el mindnyájukat a porba,
arcukat fedd be mélységes sötéttel.
Akkor én is dicsőítlek,
mert jobbod téged megsegített!
Nézd csak a behemótot:
én teremtettem, mint téged is;
fűvel él, mint az ökör!
Nézd csak, milyen erős a dereka,
és milyen erősek hasizmai!
Hajlítja farkát, mint valami cédrust,
combjának inai egymásba fonódnak.
Csontjai érccsövek,
lábszárai olyanok, mint a vasrudak.
Isten alkotásainak remeke ez.
Alkotója fegyvert is adott neki.
A hegyek adnak neki terményt,
és a mező minden vadja ott játszadozik.
Lótuszbokrok alatt hever,
a nádasok és mocsarak búvóhelyein.
Elfedi őt a lótuszbokrok árnya,
körülveszik a folyóparti füzek.
Ha árad is a folyó, nem nyugtalankodik;
biztonságban van, még ha szájáig érne is a Jordán.
Elfoghatják-e őt szemtől szemben,
vagy átfúrhatják-e az orrát?
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42