Jób könyve

chapter 14


Chapters:


verse #1

Az asszonytól született ember élete rövid és vesződséggel teli.


verse #2

Kinyílik, mint a virág, majd elhervad,

és eltűnik, mint az árnyék, nincs maradása.


verse #3

Még az ilyenre is felnyitod a szemed,

és engem is törvényed elé állítasz?


verse #4

Ki hozhat elő tisztát a tisztátalanból? Senki.


verse #5

Mivel meghatároztad napjait,

ismered hónapjainak számát,

így határt szabtál neki, amelyet nem hághat át.


verse #6

Vedd le róla tekinteted, hogy nyugalma legyen, />
és legyen annyi öröme, mint egy béresnek.


verse #7

Mert a fának is van reménysége;

ha levágják, ismét kihajt,

és nem fogynak el hajtásai.


verse #8

Még ha elvénül is a földben a gyökere,

és ha elhal is a porban a csonkja,


verse #9

a víz nedvességétől kivirágzik,

ágakat hajt, mint a csemete.


verse #10

De a férfi, ha meghal, elterül,

az ember, ha kimúlik, hová lesz?


verse #11

Amint a víz elfogy a tóból,

és a patak elapad, majd kiszárad,


verse #12

úgy az ember is lefekszik, és nem kel föl többet;

az egek elmúltáig sem ébred föl, nem keltik fel álmából.


verse #13

Bárcsak a Seolban tartanál engem;

addig rejtegetnél, amíg elmúlik haragod.

Kiszabnád időmet, azután megemlékeznél rólam!


verse #14

Ha meghal az ember, vajon életre kel-e?

Akkor nehéz szolgasorsom egész ideje alatt várnék,

amíg eljönne számomra a változás.


verse #15

Szólítanál, és én felelnék neked,

kívánkoznál kezed alkotása után.


verse #16

Akkor bizonnyal lépteimet is számlálgatnád,

de nem tartanád számon vétkeimet.


verse #17

Gonoszságom lepecsételve, egy zsákban lenne,

és elfedeznéd bűneimet.


verse #18

Még a hegy is leomlik és pusztul,

ahogy a szikla elmozdul a helyéről.


verse #19

A köveket is elkoptatja a víz,

a földet pedig elsodorja az ár;

az ember reménységét is így teszed semmivé.


verse #20

Míg végül is győzelmet aratsz felette, és neki mennie kell.

Elváltoztatod arcát, és úgy bocsátod el.


verse #21

Ha tisztesség éri is fiait, ő nem tud róla.

Ha megszégyenülnek, nem veszi észre.


verse #22

Teste csak önmaga fájdalmát érzi,

és a lelke is magáért kesereg.

Chapters:


Books