Jób könyve

chapter 27


Chapters:


verse #1

Jób azután így folytatta beszédét:


verse #2

Él az Isten, aki igazamat megvonta,

és a Mindenható, aki keserűséggel

illette lelkemet,


verse #3

hogy mindaddig, amíg lelkem bennem van,

és Isten lehelete van az orromban,


verse #4

nem szól ajkam álnokságot,

és nyelvem nem mond csalárdságot!


verse #5

Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek!

Amíg lelkemet ki nem lehelem, nem engedek ártatlanságomból.


verse #6

Igazamhoz ragaszkodom, nem mondok le róla.

Napjaim miatt nem korhol a szívem.


verse #7

Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz,

és aki ellenem támad, mint az álnok.


verse #8

Mert milyen reménysége lehet az elvetemültnek,

ha elpusztítja őt Isten, és elveszíti a lelkét?


verse #9

Meghallja-e Isten a kiáltását,

ha eljön rá a nyomorúság?


verse #10

Vajon gyönyörködhet-e a Mindenhatóban,

segítségül hívhatja-e bármikor Istent?


verse #11

Megtanítalak titeket Isten hatalmas dolgaira,

nem titkolom el azokat, amik a Mindenhatónál vannak.


verse #12

Íme, ti is mindnyájan látjátok.

Miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?


verse #13

Ez a gonosz ember osztályrésze Istentől

és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, amelyet elvesznek:


verse #14

Ha megszaporodnak is fiai, kard vár rájuk,

és magzatai kenyérrel sem lakhatnak jól.


verse #15

Maradékait dögvész miatt temetik el,

és özvegyeik meg sem siratják őket.


verse #16

Ha annyi ezüstöt halmozna is föl, mint a por,

és annyi ruhát készíttet, mint a sár:


verse #17

készíttethet ugyan, de az igazak veszik majd magukra,

az ezüstön pedig az ártatlanok osztoznak.


verse #18

Házát olyanná építette, mint a molyé,

olyanná, mint a csősz csinálta kunyhó.


verse #19

Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva;

de mire fölnyitja szemét, már semmije sincsen.


verse #20

Meglepi őt a félelem, mint az árvíz,

éjjel ragadja el a szélvihar.


verse #21

Felkapja őt a keleti szél, és elviszi,

elragadja őt lakóhelyéről.


verse #22

Dobálja és nem kíméli;

futva kell menekülnie keze elől.


verse #23

Összecsapják miatta tenyerüket,

és lepisszegik lakóhelyén.

Chapters:


Books