Jób könyve
27. fejezet
1. vers
Jób azután így folytatta beszédét:
2. vers
Él az Isten, aki igazamat megvonta,
és a Mindenható, aki keserűséggel
illette lelkemet,
3. vers
hogy mindaddig, amíg lelkem bennem van,
és Isten lehelete van az orromban,
4. vers
nem szól ajkam álnokságot,
és nyelvem nem mond csalárdságot!
5. vers
Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek!
Amíg lelkemet ki nem lehelem, nem engedek ártatlanságomból.
6. vers
Igazamhoz ragaszkodom, nem mondok le róla.
Napjaim miatt nem korhol a szívem.
7. vers
Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz,
és aki ellenem támad, mint az álnok.
8. vers
Mert milyen reménysége lehet az elvetemültnek,
ha elpusztítja őt Isten, és elveszíti a lelkét?
9. vers
Meghallja-e Isten a kiáltását,
ha eljön rá a nyomorúság?
10. vers
Vajon gyönyörködhet-e a Mindenhatóban,
segítségül hívhatja-e bármikor Istent?
11. vers
Megtanítalak titeket Isten hatalmas dolgaira,
nem titkolom el azokat, amik a Mindenhatónál vannak.
12. vers
Íme, ti is mindnyájan látjátok.
Miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?
13. vers
Ez a gonosz ember osztályrésze Istentől
és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, amelyet elvesznek:
14. vers
Ha megszaporodnak is fiai, kard vár rájuk,
és magzatai kenyérrel sem lakhatnak jól.
15. vers
Maradékait dögvész miatt temetik el,
és özvegyeik meg sem siratják őket.
16. vers
Ha annyi ezüstöt halmozna is föl, mint a por,
és annyi ruhát készíttet, mint a sár:
17. vers
készíttethet ugyan, de az igazak veszik majd magukra,
az ezüstön pedig az ártatlanok osztoznak.
18. vers
Házát olyanná építette, mint a molyé,
olyanná, mint a csősz csinálta kunyhó.
19. vers
Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva;
de mire fölnyitja szemét, már semmije sincsen.
20. vers
Meglepi őt a félelem, mint az árvíz,
éjjel ragadja el a szélvihar.
21. vers
Felkapja őt a keleti szél, és elviszi,
elragadja őt lakóhelyéről.
22. vers
Dobálja és nem kíméli;
futva kell menekülnie keze elől.
23. vers
Összecsapják miatta tenyerüket,
és lepisszegik lakóhelyén.
Könyvek
