Jób könyve
6. fejezet
2. vers
Ó, ha sérelmemet mérlegre vetnék,
és nyomorúságomat is vele együtt megmérhetném!
3. vers
Bizony súlyosabb az a tenger homokjánál,
ezért voltak balgák a szavaim.
4. vers
Mert a Mindenható nyilai vannak bennem,
mérgük emészti lelkem,
és Isten rettentései ostromolnak.
5. vers
Ordít-e a vadszamár a zöld füvön,
avagy bőg-e az ökör abrakja mellett?
6. vers
Vajon sótlanul eszik-e az ízetlen étket;
vagy jó íze van-e a tojásfehérjének?
7. vers
Érintésétől is iszonyodik lelkem;
olyan az nekem, mint a megromlott étel!
8. vers
Ó, ha teljesülne a kérésem,
és Isten megadná, amit remélek!
9. vers
Bár tetszene Istennek, hogy összetörjön engem,
kinyújtaná kezét, hogy szétvagdaljon!
10. vers
Akkor még lenne valami vigaszom,
ujjonganék* a fájdalomban, amely nem kímél engem,
hogy nem tagadtam meg a szent Isten beszédét.
11. vers
De futja-e arra az erőm, hogy várakozzam?
Mi lesz a végem, ha tűrnöm kell sokáig?
12. vers
Kövek ereje volna az erőm,
vagy ércből van-e a testem?
13. vers
Hát nincs számomra segítség?
Elűzték tőlem a szabadulást?!
14. vers
A szerencsétlent barátjától részvét illeti,
még ha elhagyja is a Mindenható félelmét.
15. vers
Atyámfiai, mint a patak, hűtlenül elhagytak,
ahogy túláradnak medrükön a patakok,
16. vers
amelyek szennyesek a jégtől,
és bennük olvadt hó hömpölyög.
17. vers
Majd mikor fölmelegszenek, elapadnak,
és fenékig kiszáradnak a hőség miatt.
18. vers
Letérnek útjukról a vándorok,
pusztaságba jutnak, és elvesznek.
19. vers
Néznek utánuk Téma utazói,
és Séba vándorai bennük reménykednek.
20. vers
De megszégyenülnek, hogy bennük bíztak,
és amikor odaérnek, elpirulnak.
21. vers
Ilyenek lettetek most nekem; />
látjátok a nyomort, és féltek.
22. vers
Hát mondtam-e nektek, hogy adjatok valamit,
vagy fizessetek helyettem javaitokból,
23. vers
hogy szabadítsatok ki az ellenség kezéből,
és a hatalmasok kezéből kiragadjatok?
24. vers
Tanítsatok, és én elnémulok,
s értessétek meg velem, amiben tévedek.
25. vers
Ó, milyen fájdalmas az igaz beszéd!
De mire jó a ti ostorozásotok?
26. vers
Szavakért akartok ostorozni?
Hiszen a szélnek szólnak a kétségbeesett ember szavai!
27. vers
Ti még az árvára is sorsot vetnétek,
és a barátotokra is alkudoznátok.
28. vers
Most hát, kérlek, nézzetek rám,
csak nem hazudok a szemetekbe?
29. vers
Kérlek, engedjetek! Csak semmi igazságtalanság!
Kérlek, engedjetek, az igazságom még mindig áll.
30. vers
Van-e a nyelvemen hamisság,
nem venné-e észre ínyem a romlottságot?
Könyvek
