Jób könyve
22. fejezet
Elifáz ismét vádolja Jóbot
1. vers
Erre így felelt a témáni Elifáz:
2. vers
Hasznára van-e az ember Istennek?
Mert önmagának bizonnyal használ az okos!
3. vers
Kedvére van-e a Mindenhatónak, ha te igaz vagy?
Van-e nyeresége abból, hogy feddhetetlenül jársz?
4. vers
Vagy talán istenfélelmedért ró meg téged,
és azért perel veled?
5. vers
Vajon nem sok-e a gonoszságod,
és nem végtelen-e bűneid száma?
6. vers
Hiszen ok nélkül zálogot vettél testvéreidtől,
és a szegényeket mezítelenné tetted.
7. vers
Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni,
és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
8. vers
A hatalmaskodóé lett az ország,
és aki nagy tekintélyű, az lakik benne.
9. vers
Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el,
az árvák karjait eltörted.
10. vers
Ezért vett körül a veszedelem,
és hirtelen rettegés riasztott meg;
11. vers
vagy a sötétség, hogy ne láss,
ahogy a vizek árja elborít!
12. vers
Hát nem olyan magasan van-e Isten, mint a menny?
És lásd, mily magasan fénylenek fent a csillagok!
13. vers
Te mégis azt kérded: Mit tud az Isten;
ítélkezhet-e a homály mögül?
14. vers
Sűrű felhők takarják el őt,
és nem lát, az ég peremén járkál.
15. vers
Követed-e az ősidők ösvényét,
amelyen álnok emberek jártak,
16. vers
akik idő előtt ragadtattak el,
és alapjukat elmosta az ár?!
17. vers
Akik azt mondták Istennek: Távozzál el tőlünk;
mit tehet velünk a Mindenható?
18. vers
Ő mégis megtöltötte házaikat javakkal.
Az istentelenek tanácsa azért távol legyen tőlem!
19. vers
Látják ezt az igazak, és örülnek miatta,
az ártatlan pedig így csúfolja őket:
20. vers
Bizony, kigyomlálták ellenségeinket,
és maradékukat tűz emészti meg!
21. vers
Bízd magadat Istenre, és légy vele békességben,
mert jó származik rád ebből.
22. vers
Fogadd el szájából az oktatást,
és szívleld meg beszédeit!
23. vers
Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, felépülsz,
és az álnokságot messze elűzöd sátradtól.
24. vers
Földbe tedd a nemesércet,
és patakok kavicsa közé az ófíri aranyat:
25. vers
mert akkor a Mindenható lesz nemesérced
és ragyogó ezüstöd.
26. vers
Bizony, akkor a Mindenhatóban gyönyörködsz,
és arcodat Istenhez emeled.
27. vers
Hozzá könyörögsz, és ő meghallgat téged;
te pedig megadod neki fogadalmaidat.
28. vers
Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az neked,
és utaidon világosság fénylik.
29. vers
Ha megaláztak, mondd azt fölmagasztalásnak,
mert ha lesütöd szemed, megtart ő téged.
30. vers
Még azt is megszabadítja, aki nem ártatlan,
mert kezed tisztaságáért megszabadul.
Könyvek
