Jób könyve
18. fejezet
1. vers
Erre így felelt a súahi Bildád:
2. vers
Mikor akartok a beszédnek véget vetni?
Fontoljátok meg a dolgot, azután beszélhetünk.
3. vers
Miért tartasz minket állatnak,
és miért vagyunk bolondok a szemedben?
4. vers
Vajon ha lelkedet marcangolod haragodban,
talán elnéptelenedik a föld,
és kiszakad a kőszikla a helyéről?
5. vers
Sőt a gonoszok világossága kialszik,
és nem fénylik tüzük lángja.
6. vers
A világosság elsötétedik sátrában,
mécsese kialszik mellette.
7. vers
Erős léptei aprókká lesznek,
saját tanácsa rontja meg őt.
8. vers
Mert lába hálóba bonyolódik,
és verem fölött jár.
9. vers
Sarka csapdába akad,
és kelepce fogja meg.
10. vers
Hurkot rejtettek el neki a földön
és kötelet megszokott ösvényén.
11. vers
Mindenfelől félelmek rettentik
és lépten-nyomon üldözik.
12. vers
Éhség emészti föl erejét,
és a nyomorúság készen áll, hogy elbuktassa.
13. vers
Megemészti testének bőrét,
megemészti tagjait a halál zsengéje.
14. vers
El kell hagynia sátra biztonságát,
és a félelmek királyához kell folyamodnia.
15. vers
Nem az övéi laknak sátrában,
hajlékára kénkövet szórnak.
16. vers
Alul elszáradnak gyökerei,
és felül leszárad az ága.
17. vers
Emlékezete elvész a földről,
még az utcákon sem marad fenn a neve.
18. vers
Világosságból sötétségbe taszítják
és a föld kerekségéről elüldözik.
19. vers
Sem utódja, sem sarja nem lesz népe között,
és senkije sem marad lakóhelyén.
20. vers
Pusztulásától megborzadnak napnyugat fiai,
és rettegés fogja el a keletieket.
21. vers
Ilyenek hát az álnok ember hajlékai,
és ilyen annak a lakóhelye, aki nem ismeri Istent.
Könyvek
