Jób könyve
39. fejezet
1. vers
Te ejtesz-e zsákmányt a nőstény oroszlánnak,
és kielégítheted-e az oroszlánkölykök éhségét,
2. vers
amikor meglapulnak tanyáikon,
és a bokrok közt lesben fekszenek?
3. vers
Ki szerez eledelt a hollónak,
amikor fiókái Istenhez kiáltoznak,
s kóvályognak, mert nincs mit enniük?
4. vers
Tudod-e a kőszáli zergék ellésének idejét;
megfigyelted-e, mikor borjaznak a szarvasok?
5. vers
Megszámláltad-e a hónapokat, hogy meddig vemhesek,
tudod-e ellésük idejét?
6. vers
Csak összegörnyednek, és már megellettek,
vajúdásuktól megszabadultak.
7. vers
Borjaik gyarapodnak, nagyra nőnek a legelőn,
elszélednek, és nem térnek vissza hozzájuk.
8. vers
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat,
ki oldozta el a fürge vadszamár kötelét?
9. vers
A pusztát rendeltem otthonukká,
a szikes földet lakóhelyükké.
10. vers
Kineveti a városi sokadalmat,
nem hallja a hajcsár kiáltozását.
11. vers
Fölkeresi a hegyi legelőket,
fölkutat minden zöld növényt.
12. vers
Akar-e szolgálni neked a bölény?
Ott hál-e jászladnál?
13. vers
Barázdába foghatod-e a bölényt a kötelénél fogva?
Vajon boronálja-e utánad a göröngyöket?
14. vers
Bízhatsz-e benne, mivel nagy az ereje,
és ráhagyhatod-e a munkát?
15. vers
Elhiszed-e róla, hogy behordja gabonád
és betakarítja szérűdre?
16. vers
Vígan verdesi szárnyát a strucc;
**/de nem gólyaszárny és toll az!/**
17. vers
Hiszen a földön hagyja tojásait,
és a porral költeti ki!
18. vers
Elfelejti, hogy a láb eltiporhatja
és a mezei vad eltaposhatja azokat.
19. vers
Fiaival olyan keményen bánik,
mintha nem is az övéi lennének.
Nem fél, hogy fáradsága kárba vész.
20. vers
Mert Isten nem ruházta fel bölcsességgel,
nem adott neki értelmet.
21. vers
/De hogyha nekiindul,/ />
kineveti a lovat és lovasát.
22. vers
Vajon te adsz erőt a lónak,
nyakát te ruházod föl sörénnyel?
23. vers
Felugraszthatod-e, mint egy szöcskét?
Büszke horkantása félelmetes!
24. vers
Patája gödröt ás,
örvend erejének,
nekirohan a fegyvernek.
25. vers
Neveti a félelmet, nem remeg:
nem fordul vissza a fegyver elől.
26. vers
Csörög rajta a tegez,
ragyog a lándzsa és a kopja.
27. vers
Tombolva, reszketve kapálja a földet,
és nem marad veszteg, ha fölzeng a kürt.
28. vers
A kürtszóra nyerítéssel felel;
messziről megneszeli a harcot,
a vezérek lármáját és a csatazajt.
29. vers
A te értelmed műve az, hogy az ölyv repül,
és kiterjeszti szárnyait dél felé?
30. vers
A te parancsodra száll-e fent a sas,
és rakja magasba a fészkét?
31. vers
Kősziklán lakik, és ott tanyázik
a sziklák párkányain és a bérceken.
32. vers
Onnan kémlel ennivaló után,
messzire ellát a szeme.
33. vers
Fiókái vért szívnak,
és ahol csak dög van, mindjárt ott terem.
34. vers
Ezután ezt mondta az Úr Jóbnak:
35. vers
Aki perbe száll a Mindenhatóval, cáfolja meg őt,
és aki Istennel vitatkozik, feleljen neki!
37. vers
Íme, könnyelmű voltam, mit felelhetnék neked?
Kezemet a számra teszem.
38. vers
Egyszer szóltam, de már nem szólok;
vagy ha kétszer, nem teszem többé!
Könyvek
