Jób könyve

Capitole:

… 37 38 39 40 41 42   ⇤ ← 39 → ⇥

versetul 1

Te ejtesz-e zsákmányt a nőstény oroszlánnak,

és kielégítheted-e az oroszlánkölykök éhségét,

versetul 2

amikor meglapulnak tanyáikon,

és a bokrok közt lesben fekszenek?

versetul 3

Ki szerez eledelt a hollónak,

amikor fiókái Istenhez kiáltoznak,

s kóvályognak, mert nincs mit enniük?

versetul 4

Tudod-e a kőszáli zergék ellésének idejét;

megfigyelted-e, mikor borjaznak a szarvasok?

versetul 5

Megszámláltad-e a hónapokat, hogy meddig vemhesek,

tudod-e ellésük idejét?

versetul 6

Csak összegörnyednek, és már megellettek,

vajúdásuktól megszabadultak.

versetul 7

Borjaik gyarapodnak, nagyra nőnek a legelőn,

elszélednek, és nem térnek vissza hozzájuk.

versetul 8

Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat,

ki oldozta el a fürge vadszamár kötelét?

versetul 9

A pusztát rendeltem otthonukká,

a szikes földet lakóhelyükké.

versetul 10

Kineveti a városi sokadalmat,

nem hallja a hajcsár kiáltozását.

versetul 11

Fölkeresi a hegyi legelőket,

fölkutat minden zöld növényt.

versetul 12

Akar-e szolgálni neked a bölény?

Ott hál-e jászladnál?

versetul 13

Barázdába foghatod-e a bölényt a kötelénél fogva?

Vajon boronálja-e utánad a göröngyöket?

versetul 14

Bízhatsz-e benne, mivel nagy az ereje,

és ráhagyhatod-e a munkát?

versetul 15

Elhiszed-e róla, hogy behordja gabonád

és betakarítja szérűdre?

versetul 16

Vígan verdesi szárnyát a strucc;

**/de nem gólyaszárny és toll az!^/**

versetul 17

Hiszen a földön hagyja tojásait,

és a porral költeti ki!

versetul 18

Elfelejti, hogy a láb eltiporhatja

és a mezei vad eltaposhatja azokat.

versetul 19

Fiaival olyan keményen bánik,

mintha nem is az övéi lennének.

Nem fél, hogy fáradsága kárba vész.

versetul 20

Mert Isten nem ruházta fel bölcsességgel,

nem adott neki értelmet.

versetul 21

/De hogyha nekiindul,^/ />
kineveti a lovat és lovasát.

versetul 22

Vajon te adsz erőt a lónak,

nyakát te ruházod föl sörénnyel?

versetul 23

Felugraszthatod-e, mint egy szöcskét?

Büszke horkantása félelmetes!

versetul 24

Patája gödröt ás,

örvend erejének,

nekirohan a fegyvernek.

versetul 25

Neveti a félelmet, nem remeg:

nem fordul vissza a fegyver elől.

versetul 26

Csörög rajta a tegez,

ragyog a lándzsa és a kopja.

versetul 27

Tombolva, reszketve kapálja a földet,

és nem marad veszteg, ha fölzeng a kürt.

versetul 28

A kürtszóra nyerítéssel felel;

messziről megneszeli a harcot,

a vezérek lármáját és a csatazajt.

versetul 29

A te értelmed műve az, hogy az ölyv repül,

és kiterjeszti szárnyait dél felé?

versetul 30

A te parancsodra száll-e fent a sas,

és rakja magasba a fészkét?

versetul 31

Kősziklán lakik, és ott tanyázik

a sziklák párkányain és a bérceken.

versetul 32

Onnan kémlel ennivaló után,

messzire ellát a szeme.

versetul 33

Fiókái vért szívnak,

és ahol csak dög van, mindjárt ott terem.

versetul 34

Ezután ezt mondta az Úr Jóbnak:

versetul 35

Aki perbe száll a Mindenhatóval, cáfolja meg őt,

és aki Istennel vitatkozik, feleljen neki!

versetul 36

Erre Jób így szólt az Úrnak:

versetul 37

Íme, könnyelmű voltam, mit felelhetnék neked?

Kezemet a számra teszem.

versetul 38

Egyszer szóltam, de már nem szólok;

vagy ha kétszer, nem teszem többé!

Capitole:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42