Jób könyve

capitolul 4


Capitole:


Elifáz megfeddi és vádolja Jóbot


versetul 1

Megszólalt erre a témáni Elifáz, és ezt mondta:


versetul 2

Zokon veszed-e, ha szólni próbálok hozzád?
De hát ki bírná itt türtőztetni magát a beszédben?


versetul 3

Íme, sokakat oktattál,
és a megfáradt kezeket megerősítetted.


versetul 4

A tántorgót talpra állította a beszéded,
és a remegő térdeket megerősítetted.


versetul 5

Most, hogy rád került a sor, zokon veszed?
Ha téged ért a baj, megrettensz?!


versetul 6

Nem ad bizodalmat istenfélelmed,
sem reménységet utaid becsületessége?


versetul 7

Emlékezzél hát, elveszett-e valaki is ártatlanul,
és tönkrement-e valahol is az igaz?


versetul 8

Ahogyan én láttam, akik hamisságot szántanak,
és gonoszságot vetnek, azt is aratnak.


versetul 9

Isten leheletétől elpusztulnak,
haragja szelétől elvesznek.


versetul 10

Az oroszlán ordíthat, a nőstény oroszlán üvölthet,
de majd az oroszlánkölykök fogai is kitörnek!


versetul 11

Az agg oroszlán elpusztul, ha nincs martaléka,
a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.


versetul 12

Egy szó lopódzott hozzám,
de csak valami nesz ütötte meg abból a fülemet,


versetul 13

éjjeli látomásokon való töprengések között,
amikor mély álom fogja el az embereket.


versetul 14

Félelem szállt rám és rettegés,
reszketett minden csontom.


versetul 15

Szellem suhant el előttem,
és testemen a szőr felborzolódott.


versetul 16

Megállt, de nem ismertem föl;
egy alak volt a szemem előtt,
csend volt, majd egy szót hallottam:


versetul 17

Vajon igaz-e Isten előtt a halandó?
Teremtője előtt tiszta-e az ember?


versetul 18

Íme, szolgáiban sem bízhat,
és angyalaiban is talál hibát.


versetul 19

Hát még azokban, akik agyagházakban laknak,
amelyeknek porban van az alapjuk,
és könnyebben szétnyomhatók a molynál.


versetul 20

Reggeltől estig széttörnek,
és anélkül, hogy észrevennék, örökre elvesznek.


versetul 21

Ha kiszakítják sátruk cövekét,
nem halnak-e meg, mégpedig bölcsesség nélkül?

Capitole:


Cărți