Jób könyve

Capitole:

… 37 38 39 40 41 42   ⇤ ← 41 → ⇥

versetul 1

Kifoghatod-e a leviátánt horoggal,

leszoríthatod-e a nyelvét kötéllel?

versetul 2

Húzhatsz-e kötelet az orrába,

átfúrhatod-e szigonnyal az állát?

versetul 3

Vajon eléd jön-e, hogy könyörögjön neked,

szól-e hozzád szelíd szavakkal?

versetul 4

Vajon köt-e veled szövetséget,

hogy örökös szolgádul fogadd?

versetul 5

Játszadozhatsz-e vele, mint egy madárral,

megkötözheted-e leánykáid kedvéért?

versetul 6

Alkudozhatnak-e rajta a kufárok,

vagy osztozhatnak-e rajta a kalmárok?

versetul 7

Teletűzdelheted-e nyársakkal a bőrét

vagy szigonnyal a fejét?

versetul 8

Tedd rá a kezed, de ne feledd,

hogy a harcot többé nem ismételheted meg.

versetul 9

Mert aki ezt reméli, csalódik,

már a puszta látásától is elterül.

versetul 10

Nincs olyan merész ember, aki fölverné.

Ki az hát, aki szembeszállna velem?

versetul 11

Ki az, aki előbb adott nekem, hogy azt visszafizessem?

Mind enyém, ami az ég alatt van!

versetul 12

Nem hallgathatom el testének tagjait,

erejének nagyságát, alakjának szépségét.

versetul 13

Ki nyúzhatná le bőrét,

két sor foga közé ki hatolhatna be?

versetul 14

Ki nyithatná föl pofájának ajtaját?

Fogai körül rémület lakik!

versetul 15

Büszkeségei a pikkelyek,

mintha szoros pecsétek tartanák össze azokat.

versetul 16

Egyik szorosan a másikhoz lapul,

levegő se juthat közéjük.

versetul 17

Egyik a másikhoz tapad,

egymást tartják, egymástól elszakíthatatlanok.

versetul 18

Tüsszentése fényt sugároz,

szemei olyanok, mint a hajnalpír.

versetul 19

Szájából lángok jönnek elő,

és tüzes szikrák pattognak ki.

versetul 20

Orrlyukaiból füst lövell ki,

mint valami forró fazékból vagy üstből.

versetul 21

Lehelete lángra lobbantja a parazsat,

szájából lángot lövell.

versetul 22

Nyakszirtjén erő lakik,

félelemmel futnak szét előle.

versetul 23

Testének alsó részei is egymáshoz illeszkednek,

szilárdak és mozdíthatatlanok.

versetul 24

Szíve kemény, mint a kő,

olyan kemény, mint az alsó malomkő.

versetul 25

Hogyha fölemelkedik,

a hősök is remegnek,

ijedtükben megzavarodnak.

versetul 26

Ha fegyver éri is, nem áll belé,

legyen bár dárda, kopja vagy nyíl.

versetul 27

Annyiba veszi a vasat, mint a szalmát,

a rezet, mint a korhadt fát.

versetul 28

A nyíl vesszeje nem űzi el,

a parittyakövek pozdorjává törnek rajta.

versetul 29

Semmibe veszi a buzogányt is,

és kineveti a dárda suhogását.

versetul 30

Hasán mintha éles cserepek lennének;

mint szeges borona, úgy hentereg az iszapban.

versetul 31

Fortyogóvá teszi a mély vizet, mint a fazékban;

a tengert meg olyanná, mint a kenőcsös edény.

versetul 32

Fénylő ösvényt hagy maga után,

azt hinné valaki, hogy megőszült a tenger.

versetul 33

Nincs a földön hozzá hasonló,

úgy van teremtve, hogy ne rettegjen.

versetul 34

Szembenéz minden hatalmassal,

ő a király minden ragadozó felett.

Capitole:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42