Jób könyve

Chapters:

… 37 38 39 40 41 42   ⇤ ← 41 → ⇥

verse #1

Kifoghatod-e a leviátánt horoggal,

leszoríthatod-e a nyelvét kötéllel?

verse #2

Húzhatsz-e kötelet az orrába,

átfúrhatod-e szigonnyal az állát?

verse #3

Vajon eléd jön-e, hogy könyörögjön neked,

szól-e hozzád szelíd szavakkal?

verse #4

Vajon köt-e veled szövetséget,

hogy örökös szolgádul fogadd?

verse #5

Játszadozhatsz-e vele, mint egy madárral,

megkötözheted-e leánykáid kedvéért?

verse #6

Alkudozhatnak-e rajta a kufárok,

vagy osztozhatnak-e rajta a kalmárok?

verse #7

Teletűzdelheted-e nyársakkal a bőrét

vagy szigonnyal a fejét?

verse #8

Tedd rá a kezed, de ne feledd,

hogy a harcot többé nem ismételheted meg.

verse #9

Mert aki ezt reméli, csalódik,

már a puszta látásától is elterül.

verse #10

Nincs olyan merész ember, aki fölverné.

Ki az hát, aki szembeszállna velem?

verse #11

Ki az, aki előbb adott nekem, hogy azt visszafizessem?

Mind enyém, ami az ég alatt van!

verse #12

Nem hallgathatom el testének tagjait,

erejének nagyságát, alakjának szépségét.

verse #13

Ki nyúzhatná le bőrét,

két sor foga közé ki hatolhatna be?

verse #14

Ki nyithatná föl pofájának ajtaját?

Fogai körül rémület lakik!

verse #15

Büszkeségei a pikkelyek,

mintha szoros pecsétek tartanák össze azokat.

verse #16

Egyik szorosan a másikhoz lapul,

levegő se juthat közéjük.

verse #17

Egyik a másikhoz tapad,

egymást tartják, egymástól elszakíthatatlanok.

verse #18

Tüsszentése fényt sugároz,

szemei olyanok, mint a hajnalpír.

verse #19

Szájából lángok jönnek elő,

és tüzes szikrák pattognak ki.

verse #20

Orrlyukaiból füst lövell ki,

mint valami forró fazékból vagy üstből.

verse #21

Lehelete lángra lobbantja a parazsat,

szájából lángot lövell.

verse #22

Nyakszirtjén erő lakik,

félelemmel futnak szét előle.

verse #23

Testének alsó részei is egymáshoz illeszkednek,

szilárdak és mozdíthatatlanok.

verse #24

Szíve kemény, mint a kő,

olyan kemény, mint az alsó malomkő.

verse #25

Hogyha fölemelkedik,

a hősök is remegnek,

ijedtükben megzavarodnak.

verse #26

Ha fegyver éri is, nem áll belé,

legyen bár dárda, kopja vagy nyíl.

verse #27

Annyiba veszi a vasat, mint a szalmát,

a rezet, mint a korhadt fát.

verse #28

A nyíl vesszeje nem űzi el,

a parittyakövek pozdorjává törnek rajta.

verse #29

Semmibe veszi a buzogányt is,

és kineveti a dárda suhogását.

verse #30

Hasán mintha éles cserepek lennének;

mint szeges borona, úgy hentereg az iszapban.

verse #31

Fortyogóvá teszi a mély vizet, mint a fazékban;

a tengert meg olyanná, mint a kenőcsös edény.

verse #32

Fénylő ösvényt hagy maga után,

azt hinné valaki, hogy megőszült a tenger.

verse #33

Nincs a földön hozzá hasonló,

úgy van teremtve, hogy ne rettegjen.

verse #34

Szembenéz minden hatalmassal,

ő a király minden ragadozó felett.

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42