Jób könyve

chapter 11


Chapters:


verse #1

Ekkor megszólalt a naamái Cófár:\n\n


verse #2

E sok beszédre ne lenne felelet?

Hát a csacsogó embernek legyen igaza?


verse #3

Fecsegésed vajon elnémítja-e az embereket?

Csúfolódsz, és ne legyen, aki megszégyenítsen?


verse #4

Azt mondod: Értelmes a beszédem,

tiszta vagyok a szemed előtt.


verse #5

Bárcsak maga Isten szólalna meg,

és nyitná meg ajkát ellened!


verse #6

Kijelentené neked a bölcsesség titkait,

mert az kétszer többet ér az okoskodásnál, />
és megtudnád, hogy Isten még el is engedett bűneidből.


verse #7

Elérheted-e Isten mélységét,

vagy eljuthatsz-e a Mindenható tökéletességére?


verse #8

Magasabb az az egeknél; mit tehetnél?

Mélyebb az a Seolnál; hogyan ismerhetnéd meg?


verse #9

Mérete hosszabb a földnél

és szélesebb a tengernél.


verse #10

Ha valakinek nyomába ered, elfogja és ítéletre viszi:

ugyan ki akadályozhatná meg?


verse #11

Mert ő jól ismeri a csalárd embereket,

látja az álnokságot, még ha nem is figyel oda!


verse #12

Akkor lesz értelmessé a balga,

ha a vadszamár csikója embernek születik.*


verse #13

De ha kitárod a szíved,

és feléje nyújtod a kezed;


verse #14

ha távol tartod magadtól a hamisságot, amely kezedhez tapad,

és nem engeded, hogy hajlékodban gonoszság lakozzon,


verse #15

akkor szégyen nélkül emelheted föl arcodat,

erős leszel, és nem fogsz félni.


verse #16

Sőt a nyomorúságról is elfelejtkezel,

és úgy emlékszel rá, mint a tovavonuló vizekre.


verse #17

Ragyogóbb lesz életed a déli napfénynél,

és a sötétség is olyan lesz, mint a kora reggel.


verse #18

Akkor bíznál, mert volna reménységed;

széttekintenél, és biztonságban nyugodnál.


verse #19

Ha lefeküdnél, nem rettentene föl senki,

sőt sokan hízelegnének neked.


verse #20

De a gonoszok szemei elepednek,

menedékük eltűnik előlük,

és reménységük csak az, hogy majd kilehelik lelküket.

Chapters:


Books