chapter 11
Ekkor megszólalt a naamái Cófár:
E sok beszédre ne lenne felelet?
Hát a csacsogó embernek legyen igaza?
Fecsegésed vajon elnémítja-e az embereket?
Csúfolódsz, és ne legyen, aki megszégyenítsen?
Azt mondod: Értelmes a beszédem,
tiszta vagyok a szemed előtt.
Bárcsak maga Isten szólalna meg,
és nyitná meg ajkát ellened!
Kijelentené neked a bölcsesség titkait,
mert az kétszer többet ér az okoskodásnál,
és megtudnád, hogy Isten még el is engedett bűneidből.
Elérheted-e Isten mélységét,
vagy eljuthatsz-e a Mindenható tökéletességére?
Magasabb az az egeknél; mit tehetnél?
Mélyebb az a Seolnál; hogyan ismerhetnéd meg?
Mérete hosszabb a földnél
és szélesebb a tengernél.
Ha valakinek nyomába ered, elfogja és ítéletre viszi:
ugyan ki akadályozhatná meg?
Mert ő jól ismeri a csalárd embereket,
látja az álnokságot, még ha nem is figyel oda!
Akkor lesz értelmessé a balga,
ha a vadszamár csikója embernek születik.
De ha kitárod a szíved,
és feléje nyújtod a kezed;
ha távol tartod magadtól a hamisságot, amely kezedhez tapad,
és nem engeded, hogy hajlékodban gonoszság lakozzon,
akkor szégyen nélkül emelheted föl arcodat,
erős leszel, és nem fogsz félni.
Sőt a nyomorúságról is elfelejtkezel,
és úgy emlékszel rá, mint a tovavonuló vizekre.
Ragyogóbb lesz életed a déli napfénynél,
és a sötétség is olyan lesz, mint a kora reggel.
Akkor bíznál, mert volna reménységed;
széttekintenél, és biztonságban nyugodnál.
Ha lefeküdnél, nem rettentene föl senki,
sőt sokan hízelegnének neked.
De a gonoszok szemei elepednek,
menedékük eltűnik előlük,
és reménységük csak az, hogy majd kilehelik lelküket.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42